Konyhai eszközök parkolópályán
2007 július 5. | Szerző: marmalade
Mivel a konyhám mérete átlagos (de én inkább kisebbnek mondanám) a konyhai szerszámok tekintetében ezért igyekeztem eddig is korlátozni magam.
Ugyanakkor viszont élelmiszerből hajlamosabb vagyok a túlvásárlásra pl.lisztből legalább 7-féle (sárgaborsó, hajdina, kukorica, teljeskiőrlésű, rizs, rétes, sima) van itthon. Nem is beszélve a kínai, indiai szószokról, pasztákról, amit még az aktuális korszakomban szereztem be, és most hetek óta várják, hogy újból kutyuljak belőlük valamit.
Na de nézzük amire Maci kiváncsi:
A legritkábban használt konyhai eszközök
Mezzaluna: félhold alakú zöldfűszerszeletelő. Láttam Nigellánál, beeszerettem, aztán láttam Stahlnál is. Annyira akartam ilyet, aztán úgy másfél éve éve egy nagyáruházban sikerült venni is egyet. Most bontottam ki a csomagolásából.
Robotgép: mindig volt elektromos habverőm, de nagyon szerettem volna egy tálasat, mert mennyivel elegánsab, ha nem kell folyton kézben tartani, csak jövök-megyek és teszem a dolgom. A gép meg dolgozik, kever, kavar. Az elején még használgattam, aztán egyre macerásabbnak tűnt az elővétele, összeszerelése, elpakolása. A konyhámban a hely meg egyre kisebb lett, úgyhogy, most már csak a keverő részét használom, de azt elég sűrűn. Úgy, mint a régi szépidőkben, kézben tartva.
Bambuszpároló: Imádom, ajánlottam is már sok kisgyerekes családnak, mert nagyon jól megőrzi az ételek vitamin tartalmát. De nagy helyet foglal el, óvatosan kell tisztítani stb. Szóval vizet prédikálok és bort iszom, mert én kb. 5-6 hónaponta veszem elő. Úgyhogy lassan megint aktuális lesz.
Pataki-tál: még emlékszem, hogy évekkel ezelőtt milyen örömmel cipeltem haza ezt a nehéz cserépedényt. De a súlya továbbra is megmaradt, épp hogy befér a sütőmbe, ezért macerás sütés közben kivenni és ránézni. Azért évente egyszer leporolom és csinálok benne valamit.
A leggyakrabban használt – nélkülözhetetlen konyhai eszközök:
-Kávéfőző
-Bot és állóturmix
-habverő
– fagyigép (legújabban)
-kisebb tepsik, jénai tálak
-krumplihámozó,
-vízforraló és porhármérceszett (cup).
Akkor én meg tovább kiváncsiskodnék Rossa melanál.
Kókuszos krémsajt fagylalt
2007 július 4. | Szerző: marmalade
Kezdetben vala az Írás, amely beindította fantáziámat krémsajtfagylalt ügyileg, aztán persze meg kellett nézni egy Klasszikust is, hogy Ő hogyan dolgozta fel. Ezzel végképp felszabadult alkotó szellemem és ígyekeztem kedvenc kókuszos krémsajttortám ízvilágát fagyiba önteni, igaz keksz nélkül, mert az nem volt itthon. A kiindulópontot, – mint sokunknál – Nigella egyik fagyi (sajtorta) receptje jelentette. Jelentősen felturbózva kókusztermékekkel.
Kókuszos krémsajt fagylalt
Hozzávalók: 2,5 dl kókusztej,100 g kókuszreszelék,
125 g philadelfia sajt, 3 dl tejszín,
1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 22 dkg cukor, 1 kiskanál vaniliakivonat.
Elkészítése: a kókusztejet összemelegítettem a kókuszreszelékkel. Robotgéppel összedolgoztam a krémsajtot, az egész tojást, a tojás sárgáját, a vanilia kivonatot és a cukrot. Majd összekevetem a kókuszos tejjel és lassú tűzön (na jó, időnként türelmetlen voltam és feltekertem a gázt) besűrítettem a krémet.Lehűtöttem, majd beleforgattam a habbá felvert tejszínt.
Eg-két órára lehűtöttem és a jól áthűtött fagyigépbe tettem.
Ez lett az egyik kedvencem!
Csokoládés joghurt mousse, VKF-6
2007 július 1. | Szerző: marmalade
Másodiknak pedig a só. Mert bár teljesen ellentétes ízhatás, de egy jó minőségű étcsokoládé ízét csak a só tudja igazán előhozni. Ugyanakkor a legtöbb csokis dologhoz remekül illik a fahéj is, nem is mellőztem, bár az eredeti recept nem tartalmazza.
Az összeállításhoz sűrű, krémszerű joghurt, ún. görög joghurt kell, amit fogalmam sincs hogy itthon hol lehet beszerezni. De ha az ember már megtanult indiai sajtot (panír), vagy ghi-t otthon előállítani, akkor ez nem jelent gondot. Én a szokásos házi módon csináltam: a joghurtot vékony textilen át lecsöpögtettem. Így savó nélkül jó sűrű lett. De van egy gyorsabb verzió is: tejföl-joghurt keveréke, bár ez hígabb egy kicsit.
És van még egy előnye is; a fagyiból megmaradt tojásfehérjéket jól lehet hasznosítani ebben a receptben.
Csokoládés joghurt mousse
Hozzávalók:
Elkészítése: gőz fölött felolvasztottam a csokoládét egy evőkanál vízzel és egy csipetnyi sóval, és a kakaóporral. Hozzáadtam a joghurtot és tovább gőzöltem.
Tűzről levéve félretettem és belekevertem a porcukrot. A tojásfehérjéket a kristálycukorral kemény habbá vertem, gőz fölött tovább vertem, hogy jól besűrűsödjön. Akkor jó, amikor a tojásfehérjre már ragad a kanálra, és majdnem habcsókos.
Összeforgattam a két masszát, belekevertem a fahéjat és tálkákba tettem. Egy éjszakára hűtőbe raktam.
Szofrito
2007 június 29. | Szerző: marmalade
(De úgy látom a görög konyha most másokat is megihletett, pl.: Bundásalmát, Macit, vagy Moest.)
Egy ilyen mediterrán jellegzetesség a sofrito is, amit például Spanyolországban olyan étel alapnak használnak, amihez olívaolajban párolt hagymát, fokhagymát és paradicsomot összefőznek, majd erre építkezve hozzáteszik a többi hozzávalót, zöldséget, húst stb.
Én az egyik korfui kedvencemet készítettem el(Szofrito), ami a Bourdetto és a Pasztitszada mellett az egyik leghíresebb helyi specialitás.- Borjúszelet borecetben párolva, amit többnyire burgonyával fogyasztanak, de ugyanolyan finom párolt rizzsel is.
Szofrito
Hozzávalók: 6 szelet marharostélyos,
só, bors, oregnó, majoranna, liszt,
A liszet összekevertem a fűszerekkel: só, bors, majoranna, oregánó. A hússzeleteket enyhén kiklopfoltam, majd megforgattam a fűszeres lisztben. Mindkét oldalán kisütöttem az olívaolajban (én ennél a műveletnél le szoktam takarni a serpenyőt, hogy hamarabb átsüljön mindkét oldala), rászortam a zúzott, préselt fokhagymát és a petrezselymet. Aláöntöttem a borecetet és a vízet és hagytam, hogy megpárolódjon benne.
Akkor jó, mikor a hús már puha, a szaftja pedig krémessen barna lesz.
Megjegyzés: volt már úgy, hogy kicsit savanyúbbra sikeredett, ilyenkor egy evőkanál mézzel kozmetikáztam.
Teaidő
2007 június 26. | Szerző: marmalade
Ilyenkor nyáron jobban fogynak
nálunk a gyümölcsteák. Megcsinálok belőlülük 1-2 litert, narancs, vagy
citromkarikát dobálok bele és eliszogatjuk egész nap.
Kedvenc beszerzőhelyem a Katona József utcai kis bolt, ahová már lassan 10 éve visszajárok.
A tulajdonosok még mindig
ugyan olyan kedvesek, mint egykoron. Imádom azt hogy nincs kötelező miniumum
vásárlás, akár egy-két dekát is lehet venni, hogy bele lehet szippantani a
hatalmas fémdobozok aromájába vagy akár helyben megfőzetni egy-egy új teát.
Legutóbbi szerzeményeim:
–
Szilva-fahéj gyümölcstea: különböző gyümölcskeverék
szilvadarabokkal, fahéjjal, almadarabokkal, hibiscus szirmaival. (100.-/ dkg)
–
Frukt glögg:
bár a karácsonyi hangulatot idézi erőteljes fahéj, szegfszeg aromájával, a
kandírozott, aszalt, szárított gyümölcsök nyáron is kellemesek. (110.-/dkg)
–
Sangria: öszibarack,
citrusfélék, narancsdarabok, hibiscus.(100.-/dkg)
Szolgálati közlemény
2007 június 24. | Szerző: marmalade
Kedves Anita, csokis meggylekvárt én még nem csináltam, valószínleg azért, mert mire odaérnék, hogy “tegyük a gyümölcshöz a csokoládét” már csak az üres papír maradna.
Csokis meggydzsem
Hozávalók:
75 ml cseresznyepálinka, 1 csomag (500g)zselírizó cukor 2:1
Tedd a meggyet, a csokiszirupot, a cseresznyepálinkát egy edénybe, keverd össze a zselírizó cukorral. Sűrű kevergetés mellett forrald fel, majd vedd le a tűzről. Szedd le róla a habott és pereméig töltsd meg az üveget.5 percig fordítsd a tetejére.
Jó sürgés-forgást a konyhában!
Gasztrománia, otthon
2007 június 23. | Szerző: marmalade
t3v kördése utól ért (okostojas.blog.hu), válaszolok is, egy kicsit megkésve, mert a hőguta és a vele járó kóválygó fej és vérnyomásingadozás, nálam oly nagy mértékben (pontosabban igen alacsony mértékben) volt pár napig jelen , mint még egész eddigi életemben soha. Szóval most kezdek visszazökkeni a megszokott hétköznapjaimba.
A kérdés így hangzott:
“Miként, hogyan reagál a család/férj/baráti kör a blogírásra, a gasztromániára, és mi a véleményük arról, hogy az ebédnek a késen, kanálon és villán kívül a kamera is tartozéka, mint állandó “evőeszköz”?”
Hogy őszinte legyek, nálam csak egy szük baráti és családi kör tudja a blogos életemet, de a gasztro-szenvedélyemet már többen ismerik. A blog indulása idején még félénk büszkeséggel teli hangon kezdtem mondogatni ismerősöknek, de a „És miért jó az neked?” típúsú viszont válaszok és a semleges „aha…és utána néma csönd” megjegyzések hamar a kedvemet szegték és abbahagytam az önreklámozást.
Aztán persze később jöttek pozitív visszajelzések is, és kiderült, hogy mégis olvassák, mert olyan is, aki érdektelennek tűnt, megkérdezte, hogy mégis melyik az én blogom, és receptek kapcsán barátok rokanaitól is kaptam pozitív visszajelzést, aminek kicsi szívem igen csak lelkendezett.
Családi és baráti ebédeknék rendkívül toleráns vagyok és nem fotózok a vendégek jelenlétéban, de előtte és utána igen. A kettesben, pontosabban a gyerekkel hármasan töltött ebédek viszont néha még próbára teszik a párom türelmét, mert Ő már enne, én meg fotóznék.Ez ügyben lehet, hogy fontolóra veszem Lila Füge technikáját a plusz adaggal.
De bevallom mostanában én is lazultam, mert egyre töbször felejtettem el fotózni és csak az evés közben jutott eszembe, hogy ezt meg kellett volna örökíteni az útókornak.
A blog elindításában támogatott (a kezdeti fotók az Ő mobiljáról születtek, aztán beruháztunk egy Canonba) és valahol ösztönzött is, mert amikor az anyósom megkérdezte, hogy mi volt nálunk az ebéd és a férjem rávágta, hogy valami csirke, vagy valami kínai, na akkor a libabőr futkosott a hátamon a méregtől. Mert az lehetett akár egy tárkonyos csirkemel filé roston sütve, tavaszi körítéssel, az anyósom tudatában egy zsákba ment. Ráadásul még meg is kérdezte, hogy „Ti mindig kínait esztek?” Pedig nem, csak négyszer-ötször egy évben, és elég változatosan (mert van ananászos, édes-savanyú, aktuális kedvenc stb).
Itt most legalább visszkereshető, hogy miket sütök-főzök. Amúgy sokkal többet, mint ami felkerül ide, csak a kezdeti lendületem fogyatkozott meg. Meg persze a többiekét (Zsé, Ági, Ana, Maci, Lila Füge, Pirikenagyi stb.) is ki kell próbálni valamikor és minek ismételjen az ember. Néha persze annyira belelkesülök, hogy mégis megteszem.
Keleti fagylalt naranccsal, kardamommal
2007 június 19. | Szerző: marmalade
A tesztelés alatt ez lett a kedvenc, fantasztikus, ahogy a narancs és a kardamom íze találkozik.
Keleti fagylalt naranccsal, kardamommal
Hozávalók: 3 dl tej, 3 dl habtejszín, 3 tojássárgája ,
1 csésze cukor (2,5 decis bögrében, tele),
1 csomag vaníliás cukor,
1 kiskanál őrölt kardamom, 1 kiskanál vanília kivonat (a madagascari bourbonra esküszöm, Culinaris szerzemény)
1 kiskanál narancsvíz (szintén Culináris),
egy narancs reszelt héja, fél narancs kifacsart leve.
Elkészítése: A tejet, a tejszínt és a vaníliás cukrot felmelegítettem, majd félretettem hűlni. A cukor 2/3-t és 3 evőkanál vizet karamellizáltam egy lábosban. (Eltartott egy ideig.). Ráöntöttem a meleg tejszínes tejet, és addíg kevergettem, amíg a karamelldarabok feloldódtak. A tojások sárgáját összekevertem a maradék cukorral és hozzáadagoltam a langyos karamellás tejet. Elkevertem és visszatettem a tűzre főzni, belekevertem a narancsvirágvizet és az őrölt kardamomot. Krémesedésig kevergettem, majd lehűtöttem.Ekkor belekevertem a narancs reszelt héját és a levét. Fél órát pihentettem a hűtőszekrénybe, majd a fagyigéppel befejeztem.
Ínyenceknek további verziók narancs- kardamom témában itt és itt.
Hasonló bejegyzések:
Eperjam fagylalt
2007 június 14. | Szerző: marmalade
Nem azt mondom, hogy ez a legautentikusabb eperfagyi recept, a fagylaltbizniszbe beszálva nem is ezzel kezdtem a kézműves fagyik gyártását. És David Leibovitz a nagy fagylaltgyártó blogger talán fel is szisszene. De arra tökéletes volt, hogy a frissen készült félüveg eperlekvár jó helyre kerüljön. És még fimom is lett.
Eperjam fagylalt
A tejszínt lassú tüzön felmelegítettem, majd lehűtöttem. Ekkor beletettem a joghurtot, és az eperlekvárt. Hűtőszekrényben álldogált egy ideig, majd irány a fagyigép.És még 30 perc a teljes boldogságig.
UI: Már teljesen lemondtam Ana rózsafagylaltjáról szomszéd és kertje és rózsa híjján, de van itthon egy kis gyári rózsalekvár…?
Marokkói sárgabarackos mézes csirke
2007 július 6. | Szerző: marmalade
, majd rögtön induláskor belerohantam egy nem tökéletes fánkreceptbe. Így a könyv nyugodalmat lelt a könyvespolcon…egy ideig.
Most újból elővettem, és egy szombat reggeli mazsolázgatás közepette rögtön megakadt a szemem ezen a recepten. Szinte minden volt hozzá. Az eredeti leírás friss sárgabarackot ír, én szánt szándékkal aszaltat használtam, hogy az itthon levő készletemet felhasználhassam.
Sárgabarackos mézes csirke
Hozzávalók: 4 db csirkemellfilé, 40g vaj,
1-1 kiskanál fahéj, őrölt gyömbér,
csipetnyi fekete bors, késhegynyi Cayenne-bors (helyette tarkabors),
1 fej vöröshagyma, 250 ml csirkealaplé,
6 korianderág (ez kimaradt),
2 teásknál méz,
1 csésze kuszkusz,
2 evőkanál mandulaforgács, megpörkölve (na ez is kimaradt).
Elkészítése: Két evőkanálnyi vajat megolvasztottam egy serpenyőben és a fűszereket kis lángon átpirítottam rajta.(Csak rövid ideig, hogy kellemes aromát engedjen). Majd beletettem a húst és nagyobb lángon megpirítottam (kb 1-1 perc-írja a könyv). Én sosem nézem az időt, csak úgy érzésre, addíg sütöttem, amikor már színe lett, húsa pedig szinte kifehéredett.
És még egy kevés vajat is alátettem, bár a recept csak 40 grammot ír.
Közben hozzászórtam a felaprított hagymát, kicsit pároltam a hússal, majd felöntöttem a húsalaplével. Ízesítettem sóval, borssal. Ekkor lehet beletenni a koriander ágat is. Lefedtem és kis lángon készre pároltam.
A vége felé beleszórtam az előzetesen beáztatott aszalt sárgabarackot és meglocsoltam a mézzel. Még egy kevés ideig főztem, majd tálaltam.És meglocsoltam a visszamaradt szósszal.
Kuszkusz: Úgy egy csészényit kb.dupla annyi vízzel+ 2 evőkanál húslével felöntöttem. Lefedtem és hagytam, hogy megduzzadjon.
Tálaláskor meg lehet szórni mandulaforgácsokkal is.
Oldal ajánlása emailben
XHasonló bejegyzések: