Szofrito

2007 június 29. | Szerző: marmalade

 (De úgy látom a görög konyha most másokat is megihletett, pl.: Bundásalmát, Macit, vagy Moest.)

 Egy ilyen mediterrán jellegzetesség a sofrito is, amit például Spanyolországban olyan étel alapnak használnak, amihez olívaolajban párolt hagymát, fokhagymát és paradicsomot összefőznek, majd erre építkezve hozzáteszik a többi hozzávalót, zöldséget, húst stb.

Én az egyik korfui kedvencemet készítettem el(Szofrito), ami a Bourdetto és  a Pasztitszada mellett az egyik leghíresebb helyi specialitás.- Borjúszelet borecetben párolva, amit többnyire burgonyával fogyasztanak, de ugyanolyan finom párolt rizzsel is.

Szofrito

Hozzávalók: 6 szelet marharostélyos,

só, bors, oregnó, majoranna, liszt,

1,5 dl olíva olaj, 2-3 gerezd fokhagyma, petrezselyemzöld,  1 deci fehér borecet (vagy fehér bor), 2-3 deci víz.

 
A liszet összekevertem a fűszerekkel: só, bors, majoranna, oregánó. A hússzeleteket enyhén kiklopfoltam, majd megforgattam a fűszeres lisztben. Mindkét oldalán kisütöttem az olívaolajban (én ennél a műveletnél le szoktam takarni a serpenyőt, hogy hamarabb átsüljön mindkét oldala), rászortam a zúzott, préselt fokhagymát és a petrezselymet. Aláöntöttem a borecetet és a vízet és hagytam, hogy megpárolódjon benne.

Akkor jó, mikor a hús már puha, a szaftja pedig krémessen barna lesz.

Megjegyzés: volt már úgy, hogy kicsit savanyúbbra sikeredett, ilyenkor egy evőkanál mézzel kozmetikáztam.

Teaidő

2007 június 26. | Szerző: marmalade

 
Ilyenkor nyáron jobban fogynak
nálunk a gyümölcsteák. Megcsinálok belőlülük 1-2 litert, narancs, vagy
citromkarikát dobálok bele és eliszogatjuk egész nap.

Kedvenc beszerzőhelyem a Katona József utcai kis bolt, ahová már lassan 10 éve visszajárok.

A tulajdonosok még mindig
ugyan olyan kedvesek, mint egykoron. Imádom azt hogy nincs kötelező miniumum
vásárlás, akár egy-két dekát is lehet venni, hogy bele lehet szippantani a
hatalmas fémdobozok aromájába vagy akár helyben megfőzetni egy-egy új teát.

Legutóbbi szerzeményeim:

–        
Szilva-fahéj gyümölcstea: különböző gyümölcskeverék
szilvadarabokkal, fahéjjal, almadarabokkal, hibiscus szirmaival. (100.-/ dkg)

–        
Frukt glögg:
bár a karácsonyi hangulatot idézi erőteljes fahéj, szegfszeg aromájával, a
kandírozott, aszalt, szárított gyümölcsök nyáron is kellemesek. (110.-/dkg)

–        
Sangria: öszibarack,
citrusfélék, narancsdarabok, hibiscus.(100.-/dkg)

Szolgálati közlemény

2007 június 24. | Szerző: marmalade

Kedves Anita, csokis meggylekvárt  én még nem csináltam, valószínleg azért, mert mire odaérnék, hogy “tegyük a gyümölcshöz a csokoládét” már csak az üres papír maradna.

 De nehogy kárba vesszen az a sok meggy és a család is megnyugodjon:

 Ajánlom figyelmedbe Macikonyha csokis eperlekvárját itt – a séma meggyre is alkalmazható. Ő csokidarabot használt, az Oetker Befőzés c. könyve, pedig csokiszirupot. Ennek a leírását mellékelelem:

Csokis meggydzsem

Hozávalók: 850 g kimagozott meggy, 325 ml csokiszirup,

75 ml cseresznyepálinka, 1 csomag (500g)zselírizó cukor 2:1

 

Tedd a meggyet, a csokiszirupot, a cseresznyepálinkát egy edénybe, keverd össze a zselírizó cukorral. Sűrű kevergetés mellett forrald fel, majd vedd le a tűzről. Szedd le róla a habott és pereméig töltsd meg az üveget.5 percig fordítsd a tetejére.

Jó sürgés-forgást a konyhában!

Gasztrománia, otthon

2007 június 23. | Szerző: marmalade

 

t3v kördése utól ért (okostojas.blog.hu), válaszolok is, egy kicsit megkésve, mert a hőguta és a vele járó kóválygó fej és vérnyomásingadozás, nálam oly nagy mértékben (pontosabban igen alacsony mértékben) volt pár napig jelen , mint még egész eddigi életemben soha. Szóval most kezdek visszazökkeni a megszokott hétköznapjaimba.

 
A kérdés így hangzott:

“Miként, hogyan reagál a család/férj/baráti kör a blogírásra, a gasztromániára, és mi a véleményük arról, hogy az ebédnek a késen, kanálon és villán kívül a kamera is tartozéka, mint állandó “evőeszköz”?”

Hogy őszinte legyek, nálam csak egy szük baráti és családi kör tudja a blogos életemet, de a gasztro-szenvedélyemet már többen ismerik. A blog indulása idején még félénk büszkeséggel teli hangon kezdtem mondogatni ismerősöknek, de a „És miért jó az neked?” típúsú viszont válaszok és a semleges „aha…és utána néma csönd” megjegyzések hamar a kedvemet szegték és abbahagytam az önreklámozást.

Aztán persze később jöttek pozitív visszajelzések is, és kiderült, hogy mégis olvassák, mert olyan is, aki érdektelennek tűnt, megkérdezte, hogy mégis melyik az én blogom, és receptek kapcsán barátok rokanaitól is kaptam pozitív visszajelzést, aminek kicsi szívem igen csak lelkendezett.

 
 Családi és baráti ebédeknék rendkívül toleráns vagyok és nem fotózok a vendégek jelenlétéban, de előtte és utána igen. A kettesben, pontosabban a gyerekkel hármasan töltött ebédek viszont néha még próbára teszik a párom türelmét, mert Ő már enne, én meg fotóznék.Ez ügyben lehet, hogy fontolóra veszem Lila Füge technikáját a plusz adaggal.

De bevallom mostanában én is lazultam, mert egyre töbször felejtettem el fotózni és csak az evés közben jutott eszembe, hogy ezt meg kellett volna örökíteni az útókornak.

 A párom már többé-kevésbé megszokta gasztromániámat, hogy a könyvesboltokban itthon és külföldön a gasztro résznél kezdek és többnyire végzek, s hogy külföldön alig várom, hogy meglátogassam az első utamba kerülő közértet zsákmányszerzés céljából, de azt már kicsit nehezebben tudja kivárni hogy a konyhatechnikai boltokban a harmincadik tepit is fontolgatva nézegetem, és a fűszeresnél is mit tudok annyi ideig nézelődni. Meg hogy éjfélig blogozok (mivelhogy máskor nincs nagyon időm rá) .

 
A blog elindításában támogatott (a kezdeti fotók az Ő mobiljáról születtek, aztán beruháztunk egy Canonba) és valahol ösztönzött is, mert amikor az anyósom megkérdezte, hogy mi volt nálunk az ebéd és a férjem rávágta, hogy valami csirke, vagy valami kínai, na akkor a libabőr futkosott a hátamon a méregtől. Mert az lehetett akár egy tárkonyos csirkemel filé roston sütve, tavaszi körítéssel, az anyósom tudatában egy zsákba ment. Ráadásul még meg is kérdezte, hogy „Ti mindig kínait esztek?” Pedig nem, csak négyszer-ötször egy évben, és elég változatosan (mert van ananászos, édes-savanyú, aktuális kedvenc stb).

Itt most legalább visszkereshető, hogy miket sütök-főzök. Amúgy sokkal többet, mint ami felkerül ide, csak a kezdeti lendületem fogyatkozott meg. Meg persze a többiekét (Zsé, Ági, Ana, Maci, Lila Füge, Pirikenagyi stb.) is ki kell próbálni valamikor és minek ismételjen az ember. Néha persze annyira belelkesülök, hogy mégis megteszem.

 Hát lássuk csak ki nem válaszolt még…most nem vagyok annyira naprakész. Talán Zsé, Ági,?

 

Keleti fagylalt naranccsal, kardamommal

2007 június 19. | Szerző: marmalade

 

A tesztelés alatt ez lett a kedvenc, fantasztikus, ahogy a narancs és a kardamom íze találkozik.

Keleti fagylalt naranccsal, kardamommal

Hozávalók: 3 dl tej, 3 dl habtejszín, 3 tojássárgája ,

1 csésze cukor (2,5 decis bögrében, tele),

1 csomag vaníliás cukor,

1 kiskanál őrölt kardamom, 1 kiskanál vanília kivonat (a madagascari bourbonra esküszöm, Culinaris szerzemény)

1 kiskanál narancsvíz (szintén Culináris),

egy narancs reszelt héja, fél narancs kifacsart leve.

Elkészítése: A tejet, a tejszínt és a vaníliás cukrot felmelegítettem, majd félretettem hűlni. A cukor 2/3-t és 3 evőkanál vizet karamellizáltam egy lábosban. (Eltartott egy ideig.). Ráöntöttem a meleg tejszínes tejet, és addíg kevergettem, amíg a karamelldarabok feloldódtak. A tojások sárgáját összekevertem a maradék cukorral és hozzáadagoltam a langyos karamellás tejet. Elkevertem és visszatettem a tűzre főzni, belekevertem a narancsvirágvizet és az őrölt kardamomot. Krémesedésig kevergettem, majd lehűtöttem.Ekkor belekevertem a narancs reszelt héját és a levét. Fél órát pihentettem a hűtőszekrénybe, majd a fagyigéppel befejeztem.

Ínyenceknek további verziók narancs- kardamom témában itt és itt.

Eperjam fagylalt

2007 június 14. | Szerző: marmalade

 Nem azt mondom, hogy ez a legautentikusabb eperfagyi recept, a fagylaltbizniszbe beszálva nem is ezzel kezdtem a kézműves fagyik gyártását. És David Leibovitz a nagy fagylaltgyártó blogger talán fel is szisszene. De arra tökéletes volt, hogy a frissen készült félüveg eperlekvár jó helyre kerüljön. És még fimom is lett.

Eperjam fagylalt

Hozzávalók: 1,5 dl eperlekvár (darabosan az igazi),

3 dl habtejszín,

2 dl natúr joghurt, 1 csomag vaniliás cukor.

A tejszínt lassú tüzön felmelegítettem, majd lehűtöttem. Ekkor beletettem a joghurtot, és az eperlekvárt. Hűtőszekrényben álldogált egy ideig, majd irány a fagyigép.És még 30 perc a teljes boldogságig.

 
UI: Már teljesen lemondtam Ana rózsafagylaltjáról szomszéd és kertje és rózsa híjján, de van itthon egy kis gyári rózsalekvár…?

Pirikenagyi zöldborsos eperlekvárja

2007 június 11. | Szerző: marmalade

 
 Végre nekiálltam kedvenc nyári mulatságomnak; a lekvárfőzésnek. Mindig eperrel kezdek, de most egy kicsit megkéstem, mert a piacon végigsétálva, alig találtam epret. Keletkezett is lelkiismeret furdalásom, hogy az elmúlt hetek epermaradékai mindig a kukában végezték, ugyanis pár nap után ránk penészedett.       

      Mivel a tavalyi karamellizált eperből és a zselírozó cukorból készült változatból is van még a kamrába, elfogadtam Pirikenagyi tanácsát és megcsináltam a zöldborsos eperlevárt, sima kristálycukorból, ala natur.

Én másfél kilógramm epret vettem, amiből csak 1 kilónyi lett felhasználható. Ez pedig addig rottyantgatott a tűzhelyen, hogy 7,5 decinyi lett belőle.

Mivel a nemrég zsákmányolt csecse-becse üvegeim 0,5 literesek, az egyik nem lett teljes, ezért úgydöntöttem, hogy a félüvegből eperfagyit csinálok. És, igen, itt szemlesütve jegyzem meg, hogy oly sokakhoz hasonlóan ”én is én is én is” behódoltam a fagyilobbinak, amiben ráadásul a nagy Ré keze is alaposan benne volt.Vagyis a körülmények áldozata lettem és egyszersmind azonnali függő is mert imádom, imádom, imádom, az én kis fagyigépemet! 

Eperlekvár

1 kg eper

1/2 kg cukor

7-8 szem zöldbors (tarkaborsból válogattam ki)

Elkészítése: még a vásárlás után a kiválogatott epret feleannyi cukorral felöntve félretettem álldogálni. Mivel aznap Jamie is eperlekvárt tett el a Sprektumon, gyorsan elsajátítottam a technikáját és csupasz kézzel összemasszíroztam a cukros epret. Ettől jó sok leve lett Majd tűzre tettem, sokat kevergettem és egy-két óra alatt besűrűsödött. Ekkor tettem vele a pár szem zöldborsot. Üvegekbe töltöttem. Fejre állítottam pár percre, majd bedunsztoltam néhány napra.

 Most jöhet a fagyi!

Gyömbéres, citromos szelet – VKF5

2007 június 3. | Szerző: marmalade

  Végül nem is kellett annyira választanom, mivel ebbe, a családom és barátaim által igen csak kedvelt süteménybe mindkettőből jutott bőségesen. Gondolkodtam még azon, hogy kipróbálok valami újabb gyömbéres sütit a netről, de idő hiányában mégiscsak inkább a bevált, régi fogás mellett döntöttem. Majd legközelebb.

Gyömbéres, citromos szelet

Hozzávalók: 30 dkg liszt, 2 kiskanál mézeskalácsfűszer,

1kiskanál gyömbérpor,

½ kiskanál őröl fahéj, 2 kiskanál kakaópor,

1 kisknál szódabikarbóna, 1 kiskanál sütőpor,

10 dkg margarin, 5 kiskanál virágméz,

1.5 dl felforrt víz, 10 dkg barna cukor, 2 dl tej, 2 tojás.

Citrommázhoz: 20 dkg porcukor, 1 evőkanál margarin, 2 evőkanál víz,

2 kiskanál gyömbérpor, 1 citrom.

Elkészítése: Először összekevertem a száraz anyagokat: a lisztet,  a mézeskalácsfűszert, a fahéjat, gyömbérport, kakaóport, sütőport, szódabikarbónát és a barnacukrot. Mikróba felolvasztottam a margarint, hozzádtam az 5 kanál mézet és a másfél deci meleg vizet. Elkevertem és a lisztes anyaghoz öntöttem. A 2 egész tojást összekevertem a tejjel és ezt is a liszthez öntöttem. Fakanállal összekevertem, elegyítettem az egészet. Sütőpapírral kibélelt tepsibe (22 x 22 ) öntöttem és előmelegített sütbe, közepes hőfokon 35 percig sütöttem. Néhány percig félig nyitott sütőajtónál hagytam hűlni, majd kivettem a tepsiből és egy rácsra tettem.

A mázhoz felolvasztottam a margarint, hozzákevertem a porcukrot, a citromlevet. Amikor krémssen folyóssá vált levettem a tűzről, kicsit hűlni hagytam, belekevertem a gyömbért és a sütire kentem.