Tartalomjegyzék

2007 október 8. | Szerző: marmalade

A néhány órás szabadidő nagy
luxus annak, akinek 15 hónapos örökmozgó kisgazdija van, most mégis jutott
belőle nekem egy kevés. És mit tesz az ember lánya a rázudult lukasórával,
ahelyett, hogy pihenne, vagy folytatná a takarítást, vagy befejezné a több hete
elkezdett – amúgy izgalmas – könyvet, vagy haladna a határidős feladataiban? Leül
és megszeretgeti egy kicsit a blogját.

 

Már rá is fért, ráadásul már én
magam is elvesztem egy-egy recept visszakeresésében, úgy hogy igen csak aktuális volt a TARTALOMJEGYZÉK megalkotása.

Ez természetesen oldalt, a Linkgaléria, legalsó sorában található.

 

Kellemes böngészést kívánok
a receptek között!

 

M

 

Szolgálati közlemény

2007 június 24. | Szerző: marmalade

Kedves Anita, csokis meggylekvárt  én még nem csináltam, valószínleg azért, mert mire odaérnék, hogy “tegyük a gyümölcshöz a csokoládét” már csak az üres papír maradna.

 De nehogy kárba vesszen az a sok meggy és a család is megnyugodjon:

 Ajánlom figyelmedbe Macikonyha csokis eperlekvárját itt – a séma meggyre is alkalmazható. Ő csokidarabot használt, az Oetker Befőzés c. könyve, pedig csokiszirupot. Ennek a leírását mellékelelem:

Csokis meggydzsem

Hozávalók: 850 g kimagozott meggy, 325 ml csokiszirup,

75 ml cseresznyepálinka, 1 csomag (500g)zselírizó cukor 2:1

 

Tedd a meggyet, a csokiszirupot, a cseresznyepálinkát egy edénybe, keverd össze a zselírizó cukorral. Sűrű kevergetés mellett forrald fel, majd vedd le a tűzről. Szedd le róla a habott és pereméig töltsd meg az üveget.5 percig fordítsd a tetejére.

Jó sürgés-forgást a konyhában!

Szolgálati közlemény

2007 április 25. | Szerző: marmalade

Megvettem a Prima Konyha májusi számát. Jó szokásom szerint gyorsan átlapoztam, hogy tudjam, mi van benne, aztán már tettem is félre, hogy majd később, ha lesz időm, elcsemegézzek a részleteken.

Este aztán lapozgatom, lapozgatom, és a 31-ik oldalon az egyik süti olyan ismerősnek tűnik (Krémsajtos, kókuszos, szelet). Én is sütöttem már ilyet (Kókuszos, krémsajtos kakaós szelet néven, még februárban) , és jól emlékszem, ahogy az arányokat kísérletezgettem, kostolgattam, míg a harnadik verzió – számomra – tökéletes lett. És úgy tűnik, kedves Nyuszicoma internetezőnek is, aki, mint kedvenc receptjét küldte be az újságnak, szinte szórol szóra, na jó helyenként a hozzávalók sorrendjének felcserélésével.

Aztán a másik oldalra nézve egyből felismertem Kicsi Vu szezámos-mézes bundás csirkéjét, pirított tésztával, mivel éppen két napja sütöttem meg én is. Mint később kiderült a harmadik recept (Feketefényes csirke)  is tőle van.
Szóval jó társaságba keveredtem.(Kicsi Vu véleménye itt olvasható a történtekről).

De azért rontja az ember hangulatát, hogy nem olyasmi feljéc alatt futott a dolog, hogy például “mazsolázgatás kedvenc gasztroblog receptjeim között”.  Mert, ha belegondolok, ennyi erővel mi is beküldhettük volna a recepteket.

Summa:

Internetező és blog etikett ugyan írott formában nem létezik, de azért a gasztroblogosokra jellemző, hogy feltüntetik,és ha lehet linkkel együtt megadják az eredeti forrást, azt hogy honnan van a recept (hacsak nem saját szülemény), sőt legtöbbször még azt is, ha csak inspirált minket valaki. Nyuszicoma olvasóként, kommentelőként több gasztroblogban- ahogy a többieknél láttam – érdemben is hozzászólt már, tehát szinte „falka” tag. Ezért illett volna megemlítenie(na jó szerényebben legalább célozhatott volna (lásd feljebb)!) a források eredetét .Már csak azért is mert egy sütni-főzni-enni szerető embernek kell-e nagyobb dicsőség annál, hogy a receptjei változatlan formában bekerülnek egy család kedvencei közé?!