Kopi Luwak: Macskakaki, mint luxuscikk

2013 március 12. | Szerző: marmalade

Néha elgondolkodom, hogy hogyan is keletkeznek a nagy dolgok? Vajon ki és mikor érzett  indíttatást arra, hogy a szumátrai civet macska végtermékéből kávét főzzön és megalkossa ezzel a világ luxuskávéját a Kopi Luwakot?
Az Indonéziában honos macska a még vörös színű éretlen kávébabot eszi meg, majd az emésztés során a babszemek számos enzimmel keverednek, és távoznak a macskából. A kávéültetvények munkásai ezeket a különleges babhalmokat keresik, majd feldolgozzák és méregdrágán eladják.

A Kopi Luwak, a világ egyik legdrágább kávéja, március 8 –a óta már itthon is megkóstolható a  Gourmet Caféban, potom 12.900 forintért.
Hát gasztroblog ide, ingyenes kóstoló oda, vannak averzióim és kimaradtam a kóstolóból és a Bakancslistámra sem venném fel! Az első adagot egyébként Kiszel Tündének főzték le, aki izgalmasnak találta a selymes italt.

 

Külföldön az állatvédők tiltakoznak a kopi luwak kávé fogyasztása ellen: mert találtak szörnyű körülmények között, apró ketrecekben, kizárólag kopi luwak “előállítására” tartott civet macskákat.

A baklavák földjén járva

2007 szeptember 15. | Szerző: marmalade

 

Sikerült most úgy (késő) nyaralni, mint még eddig soha és megvalósíani a teljes nihil állapotát: pancsolás a tengerbe reggel és késő délután, délben pedig szieszta. Úgy látszik a 14 hónapos lányom a passzív pihenés elsajátítására is megtanított minket, Őegyébként mindig jóízűen durmult a tenger partján, majd fölébredve természetesnek vette a lubickolást.

(Tavaly télen a sütőtököt szerettette meg velünk. Amikor a hozzátáplálását a sütőtökkel elkezdtük, olyan jóízűen ette, hogy a Zuram és Jómagam, akik eddig leéltük az életünket annélkül, hogy a sütőtököt szeretnénk, kis hijján összevesztünk a  maradék falatokon és  hónapokon át rendszeresen vásároltuk és ettük, hogy kétszer harminc évnyit bepótoljunk belőle és elsirattuk a szezon végét; kész csoda, hogy be nem sárgultunk.)

Ebből adódóan a szigetből a fővárosán és népszerű üdülőelyén Falirakin kívül semmit sem láttunk. Mindegy legalább lesz miért egyszer visszamenni.

Gasztronómiai szempontból viszont kifejezetten csalódás volt Rodosz! Úgylátszik, hogy a 15 évnyi látogatások során most már tele ettem magam a görög konyhából!

Vártam a török konyha behatásait, de igazából a néhány unalomig evett görög specialitáson kívül, szinte semmi újat nem kaptam. Így hát ettük a csirke gyrost, a sertésszuvlakit, a bárány kebabot, muszakát, sztifádót, de most valahogy nem érintett meg a görög konyha csodálatos ízletes egyszerűsége.

Volt baklava, és csokis baklava is, meg fánk, amit „sugar rings”nek hívtak, de nagyon hiányoltam kedvencemet a galatobourekot, a friss halvast, vagy a szirupos diós piskótát.

Én szinte a görög konyhán nőttem fel, utazásaim során mindig tanultam valami újat; Krétán a zöld fűszerek változatos és bátrabb használatát, hogy locsoljak meg mindent citromlével a sült burgonyától kezdve a zöldségeken át a húsokig. Korfun meglestem a szirupos édességek titkát, hogy ebben a kategóriában nem csak a baklava, vagy a Kataifi létezik, és hogy borecetből milyen isteni szószokat, szaftokat lehet kreálni, a Peloponnészon a halak ízletes fűszerezését, és hogy a legjobb olívaolaj a testes, karakteres Kalamata (bocsánat az olasz rajongóktól).

Úgyhogy gasztronómiailag egy kicsit keserű szájízzel, de néhány doboz krétai kakukkfű mézzel és szamoszi likőrborral tértem haza.

szieszta:

Keresztelő volt a háznál

2007 augusztus 16. | Szerző: marmalade

 

Lázas készülődésben izzottam, már a szervezési, menütervezési szakasz is imádni való volt. A konyhai teendőket szétosztottuk egymás között, mindenki hozta önmagát;  anyukám a nehézkesebb, de biztos, jól bevált fogásokat (rakott csirkemell, kolbássszal töltött karaj), nővérem a franciásan könnyed és kísérletező fogásait (töltött pulykamell tekercsek (petrezselymes-gombás, gesztenyés-májas, aszaltszilvás), saláták, zöldséges rizsfelfújt), én meg a szokásos édesszájú-kotnyeles-blogolvasó-kevert mediterrán gasztronómust (túrós-gyümölcsös kocka, fehér kókuszgolyó, tabboulleh, görög saláta, jércemell saláta). És köszönet anyósomnak a fincsi fasírtért!

Ami a képről még kimaradt, a desszertek sora: feketeerdő torta, csokitorta, túrós-gyümölcsös kocka, fehér kókuszgolyó, sajtos pogácsa és sós rúd – mind, mind házi készítés.

 
Megjegyzés:

A desszert második körben került terítékre, de az a blogkészítő masináján már nem lett megörökítve, mivel az illető a torta szelésekkel és az ebből adódó helyzeti előny kihasználásával (süti spájzolás magán célra) foglalatoskodott. A kép beszerzése folyamatban van!

A torkos blogíró ellenére mindenki jól lakott!