Imádom a csipkebogyót. Mégis évekig kerültem a konyhai felhasználását. Valahogy úgy voltam vele, mint Siv Widerberger főhőse a Bélyeg c. versben:
“Bélyeget gyűjtöttem.
Papa hozott egyszer egy kilót.
Azóta nem gyűjtök bélyeget.”
Na most a bélyeget helyettesítsétek be csipkebogyóval, amiből anno, nagy lelkesen lekvárt főztem: lecsipkedtem a végét (hát egy darabig eltartott az egy kilónál), meghámoztam (!) (ez is eltartott egy darabig), és húsából készült a lekvár. Több órai előkészület, viszkető kezek, sűrű, ragacsos lekvár… No jó hír, hogy van ennél egyszerűbb megoldás is, amit már tavaly óta alkalmazok.
Zárójelben megjegyzem, hogy a csipkebogyó eme feldolgozási módja a forralás miatt sokat veszít c-vitamin tartalmából, viszont nagyon finom!
Hozzávalók:
Mossuk át a csipkebogyót és forraljunk fel 4-5 deci vizet. Ebből öntsük annyit a csipkebogyóra, amennyi ellepi (kb. 3 dl). Főzzük fél óráig kábé, majd passzírozzuk át botturmix segítségével. Szitán hagyjuk a levét lecsöpögni.
Készítsünk almaszószt: Az almát hámozzuk meg és magháza nélkül szeleteljük fel. Egy deci víz hozzáadásával pároljuk puhára, majd törjük össze botmixerrel. Adjuk hozzá a cukrot és a csipkebogyó lecsöpögtetett levét. Keverjük össze és főzzük sűrűre! Öntsük sterilizált üvegekbe és száraz dunsztban hagyjuk kihűlni.
