Miért alap készlete a kamrának a szilvalekvár?

2013 október 4. | Szerző: marmalade |

Tegyük a szívünkre a kezünket, nem sokan jelentkeznének, ha megkérdezném, hogy vajon alapélelmiszernek tartják-e a szilvalekvárt! Én sem tartottam annak egésze 2-3 évvel ezelőtti időszakomig, amikor pocakos kismamaként rájöttem a szilvalekvár – natúr – áldásos hatására. Akkor bizony nem volt itthon és minőségi szilvalekvárhoz – panyolai, szatmári – leginkább csak bio boltokba juthatott az ember lánya, meg kézműves vásárokon. Még a lekváros Kaldenekker György is furcsán nézett rám a standján, hogy olyan közönséges dolgot keresek nála a sok különleges ízcsodái között, mint a szilvalekvár. (hát nem álltam le részletezni, hogy miért…) (Idén viszont láttam, hogy előjött ő is egy szilvalekvár kollekcióval…azért majd megkóstoljuk azt is…)

Gyuri bácsi viszont – a bükki fűvesember  – elég jókat mesélt a szilváról egy vele készült beszélgetésben. Nem csak a bélműködés karbantartására kiváló, de a székely emberek a rákos betegségek megelőzésre is alkalmazzák a szilvalekvárt. Igen, a  szilvalekvárt. De szigorúan a cukor nélkül készült változatot. Szóval érdemes néhány üveggel tartani belőle otthon.

Az én verziómba azért került egy ici-pici cukor. Egy kilónyi magozott szilvához 5 dkg.

Elkészítése:

• A megtisztított, kimagozott szilvát lábosba teszem, rászórom a cukrot és egy éjszakára, lefedve pihentetem.
• Másnapra levet ereszt. Ekkor lassú tűzön, sokszor átkeverve sűrűre főzöm. Kell hozzá egy-két óra.
• Kicsit pürésítem botturmixszal és üvegekbe töltöm. Száraz dunszt alatt pihentetem.