Az én szigetem – Görög nosztalgia est
2009 augusztus 11. | Szerző: marmalade |
Barátainkkal egy délután erejéig, párás tekintettel, nagy adag meze-tállal, no meg egy jó kis samosi likőrbor kíséretében merengtünk a vakáció rövidségén. Pár napja érkeztünk haza, egyikünk a Peloponnészoszt barangolta be, másikunk pedig a felejthetetlen Korfu szigetét. Nem először. És nem is utoljára.
Bevallom meglehetősen jól tartottuk kint magunkat, valamilyen édes süti, frappé, és gyros a napi alap menühöz tartozott. És persze a kedvencek végig kóstolása sem maradhatott el; szofrito, kleftiko, kleftedesz, és a rajongásaim tárgya a muszaka. Az 5. napon a háromtagú kis családunk + 7 kióval gyarapodott. Igaz ebbe az az napi English Breakfast is besegített (babbal, kolbásszal, pirítóssal), mert másnapra azért 2 kilóval lecsökkent az átlag súly.
Még hogy a mediterrán étrend karcsúsít?
Valahogy úgy vagyok Korfu szigetével, mint a Lost hősei; egyszerűen nem tudok elszakadni tőle, és 4-5 évente visszakerülök hozzá.
Voltam anno ezer éve, csajos nyaraláson, majd néhány év múltán a leendő párommal átúszattam a Canal d’amourt, aztán néhány év eleltével ott ragadtunk pár hétre, hogy hivatasolan is feltérképezzük, és bejárjuk az egész szigetet, majd eltelt újabb 4-5 év, és jött a családi nyaralás 3 éves lányommal. Ma már ezeken a nyaralásokon ő játsza a főszerepet. Ő diktál. És fehér bőr ide, napallergia oda, ő bizony tenger-imádó.
A sziget mindig tartogat izgalmas helyeket, mint az álmos meditrrán hangulató Lefkimi, a lélegzetelállító Drasztisz fok, vagy a Rothschild-család eldugot birtoka, Kerasia, ahová az angol arisztokrácia krémje is jár nyaralni.
És persze Kalami, ahol Lawrence Durell is lakott.
Oh, Kerkira!
Beutaztunk ismét Kerkirába, a fővárosba is. A város atmoszférája lenyűgőző. Különösen az ó városé, mint egy időutazás. Egyszerrre érvényesül rajta a hellén, és a velencei hatás, amelyet a bizánci templomok, és reneszánsz lakóházak színesítenek.
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Tök vicces látni hogy pont ugyanezen az utcán sétáltunk hat hete! Nekem most a sós tó előtti part a kedvencem…