Levendula zselé
Nomen est omen; ha már marmalade,
akkor egy kis lekvárhiradó a konyhámból.
Utoljára 2003-ban, illetve
2004-ben élveztem ennyire a befőzést, mint most. Olyan hatalmas adagokat
termeltem, hogy még most is találok a kamrámban egy-egy lekvárt abból az
időszakból. Akkori lelkesedésemre jellemző volt, hogy a macerásabb csipkebogyó
és a gesztenyelekvár készítésétől sem rettentem el.
Most inkább a kis szériaszámokra
törekszem. Viszont igyekszem minél többféle verziót kipróbálni.
A málnaszezont hagytam elúszni,
az epret úgyszintén. Van még ugyanis egy-két üvegnyi a zöldborsos eperlekvár tavalyi szériájából.
De a sárgabarack befőzéséből jól
állok, és elkészítettem már néhány üveg erdeigyümölcsös-almás dzsemet is.
Zselével eddig azonban még nem
volt dolgom, ideje volt, hogy egy pikáns ízkombinációval kezdjek. A
levendulával már tavaly óta kísérletezem, most viszont úgy érzem, hogy megtaláltam
a legjobb ízkombinációt vele.
Levendula zselé
megtisztítva, kimagozva, cikkekre vágva,
egy maroknyi
feketeszeder,
8 ág levendula
virág,
550 ml gyümölcsléhez
A hozzávalókat egy lábosba teszem
és 40-45 percig főzöm, forralom. E
előészítek, ráteszem a csőrös töltőformát (most nem jut eszembe a tisztességes
neve) gézzel kibélelem, és rázúdítom levestül, gyümölcsöstül a pépet.Ez egy éjszaka alatt szépen
lecsöpög. Másnap reggel még egy picit fakanállal kinyomkodom belőle a maradék
levet.
A tiszta gyümölcslét cukorral
összeforralom. Előkésztett meleg üvegbe töltöm. A szokásos módon dunsztolom,
törölközővel bebugyolálom és egy éjszakát így hagyom.
Ebből a menyiségből nekem