Íme, az én madeleine-m. Egy kicsit robosztusabb, medvetalp méretben,
csokis ízesítéssel …az eredeti, Proust kecses „petit”-jéhez képest. Amolyan „gigant”
madeleine.
De hát, mit tegyek, erre a nagyméretű 9-lyukú formára is hetekig
várni kellett a Tálal6 listáján. Ráadásul szilikon (ami nálam nem előny) és
aranyárba mérték…De az enyém és most már végre neki állhatok madeleineket
gyártani.
Az első tesztalanyom Ági volt. Ő jó csokisnak találta (akkor valószínűleg ízlett neki). A gyerkőcök is falták és a Zuram is többet tüntetett el
belőle, mint amennyit én szerettem volna.
A gyors süti kategóriába tartozik; a tészta összeállítása 5
perc, sütésidő kb. 12. perc. Viszont a két tevékenység között ajánlatos egy-két
órára a hűtőszekrényben pihentetni a masszát.
Jó étvágyat hozzá!
Csokis madeleine
(18-20 gigant darab)
Hozzávalók:
100 g étcsokoládé,
100 g margarin,
3 tojás,
2/3 bögre kristály cukor,
1 bögre liszt,
1 kiskanál madagaszkári
vanília kivonat.
(a bögre=2,5 decis)
Mikróba felolvasztottam a vajat és beledobtam a széttördelt étcsokoládét.
Addig kevergettem, amíg az felolvadt benne.
A 3 tojást robotgép segítségével krémessé vertem a cukorral.
Hozzáöntöttem a már kihűlt vajas, csokis masszát, és beleszitáltam a lisztet. Fakanállal összeforgattam, legvégül
belecsurgattam a vanília kivonatot.
Néhány órára a hűtőszekrénybe tettem.
Aztán megtorpantam, hogy most vajon ki kell-e vajazni a szilikonformát,
vagy sem? Kompromisszumos megoldásom; először kivajaztam, de mivel két adagra
fogyott el a tészt, a második sütésnél már nem kentem ki a formát egyáltalán.
Nem is hiányzott neki.
Előmelegített sütőbe, kb. 180 fokon 12 percig sütöttem.
Két-három percig még a meleg sütőbe pihentettem, majd kivettem és a formába
hagytam kihűlni.