Csokis madeleine….ám de gigant.

2008 május 30. | Szerző: marmalade |

 

Íme, az én madeleine-m. Egy kicsit robosztusabb, medvetalp méretben,
csokis ízesítéssel …az eredeti, Proust kecses „petit”-jéhez képest. Amolyan „gigant”
madeleine.

De hát, mit tegyek, erre a nagyméretű 9-lyukú formára is hetekig
várni kellett a Tálal6 listáján. Ráadásul szilikon (ami nálam nem előny) és
aranyárba mérték…De az enyém és most már végre neki állhatok madeleineket
gyártani.

Az első tesztalanyom Ági volt. Ő jó csokisnak találta (akkor valószínűleg ízlett neki). A gyerkőcök is falták és a Zuram is többet tüntetett el
belőle, mint amennyit én szerettem volna.

A gyors süti kategóriába tartozik; a tészta összeállítása 5
perc, sütésidő kb. 12. perc. Viszont a két tevékenység között ajánlatos egy-két
órára a hűtőszekrényben pihentetni a masszát.

Jó étvágyat hozzá!

Csokis madeleine

(18-20 gigant darab)

Hozzávalók:

100 g étcsokoládé,

100 g margarin,

3 tojás,

2/3 bögre kristály cukor,

1 bögre liszt,

1 kiskanál madagaszkári
vanília kivonat.

(a bögre=2,5 decis)

Mikróba felolvasztottam a vajat és beledobtam a széttördelt étcsokoládét.
Addig kevergettem, amíg az felolvadt benne.

A 3 tojást robotgép segítségével krémessé vertem a cukorral.
Hozzáöntöttem a már kihűlt vajas, csokis masszát, és beleszitáltam a lisztet. Fakanállal összeforgattam, legvégül
belecsurgattam a vanília kivonatot.

Néhány órára a hűtőszekrénybe tettem.

Aztán megtorpantam, hogy most vajon ki kell-e vajazni a szilikonformát,
vagy sem? Kompromisszumos megoldásom; először kivajaztam, de mivel két adagra
fogyott el a tészt, a második sütésnél már nem kentem ki a formát egyáltalán.
Nem is hiányzott neki.

Előmelegített sütőbe, kb. 180 fokon 12 percig sütöttem.
Két-három percig még a meleg sütőbe pihentettem, majd kivettem és a formába
hagytam kihűlni.