Ha én bor lennék…

 Egy rosé/syrah érdeklődik Ági alakjába bújva…

Nem tartom magam borszakértőnek, ráadásul csak alkalmi

kortyoló vagyok, pedig tisztában vagyok azzal, hogy egészségünk védelmében ajánlatos

lenne esténként legalább egy deci jó minőségű száraz vörösbort eliszogatni.

 

Ennek ellenére én bizonyára édes és fehér bor lennék. Mint Szeremley Huba késői szüretelésű Badacsonyi

Zeusza.
A Balatonhoz és Badacsony vidékéhez nagyon erős érzelmi szálakkal  kötődöm, még abból az időből, amikor órákat

töltöttem el az öregleshegyi bólogató meggyfa árnyékában és amikor a világ

tökéletesen kerek volt, mert körülöttem lehetett mindenki akit szeretek.

És még a késői szüret is találó, mert ha valaki, akkor én tényleg

a későn érő típusba tartozom. Nem is szerettem annyira tizenévesnek lenni, és a

huszas éveim elejét is elpazaroltam…

 

Egy másik, megmagyarázhatatlan kötődés viszont Görögoszághoz

fűz, úgyhogy még úgynevezett likőrborként, vagy mazsolaborként is eltudnám képzelni

borpárlatú életem, Samos, esetleg Patras vidékéről. Természetesen fehéren és

mézédesen.

Kiváncsi lennék Kicsi Vu és Piszke válaszára.

Tovább a blogra »