Csokis béles
2008 április 10. | Szerző: marmalade
Ez egy NLC-s fórumról származó
gyöngyszem, ilyen módon roppant nehéz a valós eredetét fellelni. Ha jól emlékszem én
Sherpa tollából olvastam róla, mint Ükmamám
csoki-bélese. De ezen a néven, még más oldalakon is megtalálható.
Csak ajánlani tudom mindenkinek,
nálunk egy hét alatt kétszer is megsütésre került. Igazán omlós, rendkívül ízletes és rövid idő alatt összeállítható fogás.
Csokis béles
Hozzávalók a tésztához: 25 dkg vaj,
25 dkg liszt, 1 tojássárgája, fél marék cukor (nálam 2-3 evőkanál), tejföl (ez nálam kb. 3 evőkanál volt.)
A töltelékhez: 25 dkg porcukor, 6 tojás,
15 dkg puhított csoki (nálam 7 dkg étcsoki, + 2 evőkanál keserő kakaópor), 15 dkg
darált dió.
A puha vajat a liszttel elmorzsolom és hozzákeverem a tojássárgáját, a cukrot,
és a tejfölt is. Könnyű tésztává gyúrom. Fél órára hűtőszekrénybe teszem.
A 6 tojást szétválasztom és a fehérjéket 1 evőkanál
porcukorral kemény habbá verem.( összesen 7 tojásfehérjét, mert hozzáadom azt,
ami a tésztájából kimaradt.)
A töltelékhez a porcukrot habosra keverem a
tojások sárgájával. Majd hozzáadom a mikróba felolvasztott étcsokit, (+
kakaóport), a darált diót és beleforgatom a tojások keményre felvert habbját.
A tésztát kettéosztom, kinyújtom
és felével kibélelek egy közepes méretű vajjal, liszttel előkészített tepsit. Ráöntöm a tölteléket, majd
befedem a maradék tésztával. Egy-két helyen villával átszurkálom és nagyjából
180 fokon 35-40 percig sütöm.
Magyar ízek: Borsos tokány (VKF!XIV.)
2008 április 6. | Szerző: marmalade
Sikerült úgy összezsúfolni a
tennivalóimat, hogy alig van időm még magamra is. De a VKF! Maci által
meghirdetett fordulóját ezúttal ki nem hagynám.
Az igaz, hogy most már a
határidők miatt túltengő feszültségemben kiborítom az egész családomat, de ha
nincs határidőm, akkor meg azért.
nőttem fel, anyukám csodálatosan tudja elkészíteni a magyar konyha remekeit. És
számomra is egy jó kis csirkeaprólék-leves, paprikás csirke kovi ubival, vagy a
tojásos nokedli a non plusz ultra. Imádom a krumplistésztát, a mátrai borzast,
de még a pacalpörköltet is.
hozzánk biztos, hogy kerül az asztalra gulyásleves, vagy Jókai bableves,
pincepörkölt, esetleg paprikás csirke, vagyis a magyar konyha nem túl lightos fogásai.
De érdekes módon még a fittségét, súlyát és egészségét megszállottan őrző 70 éves
Lizi nénikém is kitunkolja az utolsó falatokat. Anyu pincepörköltje isteni;
vörösborból és kétféle hús (sertés-és marha) összefőzésével készül. Úgyhogy
ezekkel a klasszikus hazai ételekkel itthon én már nem is próbálkozom.
Viszont nagy kedvenc lett nálunk
az utóbbi években a szűzpecsenye Budapest raguval, vagy a borsos tokány.
fordítják máshogy, vagy, ha igen, akkor talán a sautè a la hongroise, vagy hungarian
stew névvel lehetne illetni. De szerintem felesleges. Csíkokra vágott
húsból, pirított hagymából, fokhagymából, paradicsompüréből és fűszerekből áll.
Hozzávalók ezúttal: 60 dkg
fehérpecsenye, 1 evőkanál mangalica zsír, 2 fej vöröshagyma, 3 duci gerezd
fokhagyma, 2 evőkanál paradicsompüré, só, bors (tarkabors frissen őrölve, zúzva),
egy csipetnyi őrölt kömény, vörösbor (kb. 1-1,
Köret: szalmaburgonya.
vágom, a vöröshagymát apróra vágom.
vágott hagymát aranysárgára pirítom. Rászórom a húst és gyakori kevergetés
mellett zsírjára pirítom. Hozzáadom az összezúzott fokhagymát, a törött borsot,
a köményt és megsózom, majd felöntöm egy kevés vízzel.
A továbbiakban szakaszosan
párolom, mindig egy kevés vizet aláöntve. Mikor a hús, már majdnem puhára
párolódik (kb. 1, 5 óra múltán) ismét zsírjára pirítom, hozzáadom a
paradicsompürét, felöntöm egy nagyon kevés vízzel és a borral. Lassan készre és
sűrűre párolom.
Körete: hasábburgonya, de a sós
burgonya is illik hozzá.
Ha én bor lennék…
2008 április 11. | Szerző: marmalade
Egy rosé/syrah érdeklődik Ági alakjába bújva…
Nem tartom magam borszakértőnek, ráadásul csak alkalmi
kortyoló vagyok, pedig tisztában vagyok azzal, hogy egészségünk védelmében ajánlatos
lenne esténként legalább egy deci jó minőségű száraz vörösbort eliszogatni.
Zeusza. A Balatonhoz és Badacsony vidékéhez nagyon erős érzelmi szálakkal kötődöm, még abból az időből, amikor órákat
töltöttem el az öregleshegyi bólogató meggyfa árnyékában és amikor a világ
tökéletesen kerek volt, mert körülöttem lehetett mindenki akit szeretek.
És még a késői szüret is találó, mert ha valaki, akkor én tényleg
a későn érő típusba tartozom. Nem is szerettem annyira tizenévesnek lenni, és a
huszas éveim elejét is elpazaroltam…
Egy másik, megmagyarázhatatlan kötődés viszont Görögoszághoz
fűz, úgyhogy még úgynevezett likőrborként, vagy mazsolaborként is eltudnám képzelni
borpárlatú életem, Samos, esetleg Patras vidékéről. Természetesen fehéren és
mézédesen.
Kiváncsi lennék Kicsi Vu és Piszke válaszára.
Oldal ajánlása emailben
XHasonló bejegyzések: