Palacsintás jóreggelt!

2008 február 19. | Szerző: marmalade |

 

Mostanában a kásareggelik mellett nálunk otthon nagy kultusza van az amerikai palacsinta sütésének.
Kedvelem ezeket a lepényformákat, mivel a hagyományos magyar változathoz képest sokkal rövidebb idő alatt elkészülnek és nem lehet velük hibázni.

A hagyományos palacsinta – szégyen és gyalázat – nekem ritkán sikerül tökéletesre; megfelelően vékonyra, foltos karamellás színűre, úgy ahogy egykoron Juli nénikém sütötte a balatoni bologató meggyfa árnyékában. Ámbár igaz az is, hogy ő, olyan alaposan keverte ki részleteiben elmélyülve a tésztát, hozzáadagolva a tejet, mintha a Michelin-csillagosztó bizottság szállt volna ki hozzá, és az is igaz, hogy tojásból 5 volt a minimum és a tejből is elfogyott legalább egy liter…áh, de igazából nem is erről akartam beszélni.

Sokkal  inkább arról, hogy  elbuktam a Pancake day-t, a híres angolszász palacsinta napot. Nem ettem és terveimmel ellentétben nem is írtam aznap róla.

Február 5-én volt húshagyókedd, angolul  Shrove Tuesday és ezen a napon palacsintát, lepényféleséget illik/illene/kellene/kellett volna enni.  Valószínleg onnan ered ez a népies elnevezése, hogy bizonyos vidékeken tréfás futó versenyt rendeztek, ahol a résztvevők palacsintasütővel futották végig a távot, időnként feldobva a palacsintát.

Almás amerikai palacsinta

Hozzávalók: 1 csésze (2,5 decis) liszt, 1 kiskanál sütőr,

1 evőkanál méz, 1 tojás, 1/3 csésze tej,

3 dkg olvadt vaj, 2 db alma, fahéj.

Összekeverem a hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, tojást, mézet, a megolvasztott vajat, a tejet és belereszelem a héjától megtisztított almákat, fűszerezem fahéjjal. Serpenyőben kevés vajon lepényformákat sütök belőle. Juharsziruppal meglocsolva fogyasztom.