Megvettem a Prima Konyha májusi számát. Jó szokásom szerint gyorsan átlapoztam, hogy tudjam, mi van benne, aztán már tettem is félre, hogy majd később, ha lesz időm, elcsemegézzek a részleteken.
Aztán a másik oldalra nézve egyből felismertem Kicsi Vu szezámos-mézes bundás csirkéjét, pirított tésztával, mivel éppen két napja sütöttem meg én is. Mint később kiderült a harmadik recept (Feketefényes csirke) is tőle van.
Szóval jó társaságba keveredtem.(Kicsi Vu véleménye itt olvasható a történtekről).
De azért rontja az ember hangulatát, hogy nem olyasmi feljéc alatt futott a dolog, hogy például “mazsolázgatás kedvenc gasztroblog receptjeim között”. Mert, ha belegondolok, ennyi erővel mi is beküldhettük volna a recepteket.
Summa:
Internetező és blog etikett ugyan írott formában nem létezik, de azért a gasztroblogosokra jellemző, hogy feltüntetik,és ha lehet linkkel együtt megadják az eredeti forrást, azt hogy honnan van a recept (hacsak nem saját szülemény), sőt legtöbbször még azt is, ha csak inspirált minket valaki. Nyuszicoma olvasóként, kommentelőként több gasztroblogban- ahogy a többieknél láttam – érdemben is hozzászólt már, tehát szinte „falka” tag. Ezért illett volna megemlítenie(na jó szerényebben legalább célozhatott volna (lásd feljebb)!) a források eredetét .Már csak azért is mert egy sütni-főzni-enni szerető embernek kell-e nagyobb dicsőség annál, hogy a receptjei változatlan formában bekerülnek egy család kedvencei közé?!