<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>M A R M A L A D E</provider_name><provider_url>https://marmalade.cafeblog.hu</provider_url><author_name>marmalade</author_name><author_url>https://marmalade.cafeblog.hu/author/marmalade-2/</author_url><title>Palacsintás jóreggelt!</title><html>&lt;img class=&quot;blogkep&quot; src=&quot;https://marmalade.cafeblog.hu/files/almasam.pal.JPG&quot; alt=&quot;&quot; align=&quot;middle&quot; /&gt;&nbsp;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Mostanában a kásareggelik mellett nálunk otthon nagy kultusza van az amerikai palacsinta sütésének.
Kedvelem ezeket a lepényformákat, mivel a hagyományos magyar változathoz képest sokkal rövidebb idő alatt elkészülnek és nem lehet velük hibázni.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;A hagyományos palacsinta - szégyen és gyalázat - nekem ritkán sikerül tökéletesre; megfelelően vékonyra, foltos karamellás színűre, úgy ahogy egykoron Juli nénikém sütötte a balatoni bologató meggyfa árnyékában. Ámbár igaz az is, hogy ő, olyan alaposan keverte ki részleteiben elmélyülve a tésztát, hozzáadagolva a tejet, mintha a Michelin-csillagosztó bizottság szállt volna ki hozzá, és az is igaz, hogy tojásból 5 volt a minimum és a tejből is elfogyott legalább egy liter...áh, de igazából nem is erről akartam beszélni.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Sokkal  inkább arról, hogy  elbuktam a &lt;span style=&quot;font-weight: bold&quot;&gt;Pancake day&lt;/span&gt;-t, a híres angolszász palacsinta napot. Nem ettem és terveimmel ellentétben nem is írtam aznap róla.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Február 5-én volt húshagyókedd, angolul  &lt;span style=&quot;font-weight: bold&quot;&gt;Shrove Tuesday&lt;/span&gt; és ezen a napon palacsintát, lepényféleséget illik/illene/kellene/kellett volna enni.  Valószínleg onnan ered ez a népies elnevezése, hogy bizonyos vidékeken tréfás futó versenyt rendeztek, ahol a résztvevők palacsintasütővel futották végig a távot, időnként feldobva a palacsintát.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center;font-weight: bold&quot;&gt;Almás amerikai palacsinta&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-style: italic&quot;&gt;Hozzávalók:&lt;/span&gt; 1 csésze (2,5 decis) liszt, 1 kiskanál sütőr,&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;1 evőkanál méz, 1 tojás, 1/3 csésze tej,&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: center&quot;&gt;3 dkg olvadt vaj, 2 db alma, fahéj.&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify&quot;&gt;Összekeverem a hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, tojást, mézet, a megolvasztott vajat, a tejet és belereszelem a héjától megtisztított almákat, fűszerezem fahéjjal. Serpenyőben kevés vajon lepényformákat sütök belőle. Juharsziruppal meglocsolva fogyasztom.&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>