Konyhai eszközök parkolópályán

2007 július 5. | Szerző:

 

 

Mivel a konyhám mérete átlagos (de én inkább kisebbnek mondanám) a konyhai szerszámok tekintetében ezért igyekeztem eddig is korlátozni magam.

Ugyanakkor viszont élelmiszerből hajlamosabb vagyok a túlvásárlásra pl.lisztből legalább 7-féle (sárgaborsó, hajdina, kukorica, teljeskiőrlésű, rizs, rétes, sima) van itthon. Nem is beszélve a kínai, indiai szószokról, pasztákról, amit még az aktuális korszakomban szereztem be, és most hetek óta várják, hogy újból kutyuljak belőlük valamit.

Na de nézzük amire Maci  kiváncsi:

A legritkábban használt konyhai eszközök

Mezzaluna: félhold alakú zöldfűszerszeletelő. Láttam Nigellánál, beeszerettem, aztán láttam Stahlnál is. Annyira akartam ilyet, aztán úgy másfél éve éve egy nagyáruházban sikerült venni is egyet. Most bontottam ki a csomagolásából.

Robotgép: mindig volt elektromos habverőm, de nagyon szerettem volna egy tálasat, mert mennyivel elegánsab, ha nem kell folyton kézben tartani, csak jövök-megyek és teszem a dolgom. A gép meg dolgozik, kever, kavar. Az elején még használgattam, aztán egyre macerásabbnak tűnt az elővétele, összeszerelése, elpakolása. A konyhámban a hely meg egyre kisebb lett, úgyhogy, most már csak a keverő részét használom, de azt elég sűrűn. Úgy, mint a régi szépidőkben, kézben tartva.

Bambuszpároló: Imádom, ajánlottam is már sok kisgyerekes családnak, mert nagyon jól megőrzi az ételek vitamin tartalmát. De nagy helyet foglal el, óvatosan kell tisztítani stb. Szóval vizet prédikálok és bort iszom, mert én kb. 5-6 hónaponta veszem elő. Úgyhogy lassan megint aktuális lesz.

Pataki-tál: még emlékszem, hogy évekkel ezelőtt milyen örömmel cipeltem haza ezt a nehéz cserépedényt. De a súlya továbbra is megmaradt, épp hogy befér a sütőmbe, ezért macerás sütés közben kivenni és ránézni. Azért évente egyszer leporolom és csinálok benne valamit.

A leggyakrabban használt – nélkülözhetetlen konyhai eszközök:

-Kávéfőző

-Bot és állóturmix

-habverő

– fagyigép (legújabban)

-kisebb tepsik, jénai tálak

-krumplihámozó,

-vízforraló és porhármérceszett (cup).

Akkor én meg tovább kiváncsiskodnék Rossa melanál.

Címkék:

Gasztrománia, otthon

2007 június 23. | Szerző:

 

t3v kördése utól ért (okostojas.blog.hu), válaszolok is, egy kicsit megkésve, mert a hőguta és a vele járó kóválygó fej és vérnyomásingadozás, nálam oly nagy mértékben (pontosabban igen alacsony mértékben) volt pár napig jelen , mint még egész eddigi életemben soha. Szóval most kezdek visszazökkeni a megszokott hétköznapjaimba.

 
A kérdés így hangzott:

“Miként, hogyan reagál a család/férj/baráti kör a blogírásra, a gasztromániára, és mi a véleményük arról, hogy az ebédnek a késen, kanálon és villán kívül a kamera is tartozéka, mint állandó “evőeszköz”?”

Hogy őszinte legyek, nálam csak egy szük baráti és családi kör tudja a blogos életemet, de a gasztro-szenvedélyemet már többen ismerik. A blog indulása idején még félénk büszkeséggel teli hangon kezdtem mondogatni ismerősöknek, de a „És miért jó az neked?” típúsú viszont válaszok és a semleges „aha…és utána néma csönd” megjegyzések hamar a kedvemet szegték és abbahagytam az önreklámozást.

Aztán persze később jöttek pozitív visszajelzések is, és kiderült, hogy mégis olvassák, mert olyan is, aki érdektelennek tűnt, megkérdezte, hogy mégis melyik az én blogom, és receptek kapcsán barátok rokanaitól is kaptam pozitív visszajelzést, aminek kicsi szívem igen csak lelkendezett.

 
 Családi és baráti ebédeknék rendkívül toleráns vagyok és nem fotózok a vendégek jelenlétéban, de előtte és utána igen. A kettesben, pontosabban a gyerekkel hármasan töltött ebédek viszont néha még próbára teszik a párom türelmét, mert Ő már enne, én meg fotóznék.Ez ügyben lehet, hogy fontolóra veszem Lila Füge technikáját a plusz adaggal.

De bevallom mostanában én is lazultam, mert egyre töbször felejtettem el fotózni és csak az evés közben jutott eszembe, hogy ezt meg kellett volna örökíteni az útókornak.

 A párom már többé-kevésbé megszokta gasztromániámat, hogy a könyvesboltokban itthon és külföldön a gasztro résznél kezdek és többnyire végzek, s hogy külföldön alig várom, hogy meglátogassam az első utamba kerülő közértet zsákmányszerzés céljából, de azt már kicsit nehezebben tudja kivárni hogy a konyhatechnikai boltokban a harmincadik tepit is fontolgatva nézegetem, és a fűszeresnél is mit tudok annyi ideig nézelődni. Meg hogy éjfélig blogozok (mivelhogy máskor nincs nagyon időm rá) .

 
A blog elindításában támogatott (a kezdeti fotók az Ő mobiljáról születtek, aztán beruháztunk egy Canonba) és valahol ösztönzött is, mert amikor az anyósom megkérdezte, hogy mi volt nálunk az ebéd és a férjem rávágta, hogy valami csirke, vagy valami kínai, na akkor a libabőr futkosott a hátamon a méregtől. Mert az lehetett akár egy tárkonyos csirkemel filé roston sütve, tavaszi körítéssel, az anyósom tudatában egy zsákba ment. Ráadásul még meg is kérdezte, hogy „Ti mindig kínait esztek?” Pedig nem, csak négyszer-ötször egy évben, és elég változatosan (mert van ananászos, édes-savanyú, aktuális kedvenc stb).

Itt most legalább visszkereshető, hogy miket sütök-főzök. Amúgy sokkal többet, mint ami felkerül ide, csak a kezdeti lendületem fogyatkozott meg. Meg persze a többiekét (Zsé, Ági, Ana, Maci, Lila Füge, Pirikenagyi stb.) is ki kell próbálni valamikor és minek ismételjen az ember. Néha persze annyira belelkesülök, hogy mégis megteszem.

 Hát lássuk csak ki nem válaszolt még…most nem vagyok annyira naprakész. Talán Zsé, Ági,?

 

Címkék:

Gasztronyár

2007 május 24. | Szerző:

Macitól megkaptam a legfrissebb kördés egyik fonalát (mi a gasztrotervem nyárra?) és egyben szomorúan konstatállom nála, hogy a jövőbben lecsökkenti heti kettőre a házi sütemény-gyár –tását. Én, mint rajongó ennek nem örülök túlzottan, mivel jobbnál jobb sütis recepteket fedeztem fel nála a konyhám számára.

Na de, hogy a témánál maradjak: Mit tervezek nyárra?

 +
Mániákus befőző vagyok, már magát az előkészületeket (üvegvásárlás, cimkézés stb.) is imádom. Családom és barátaim szerint is isteniek a lekvárjaim, chutneim,(vagy legyen csatni?) és lelkesedésben sincs nálam hiány. Készítettem már  macerásabb csipkebogyó-, és gesztenyelekvárt is. (Az előzőt azért mert imádom, az utóbbit meg azért, mert a zserbó gesztenyelekvárral zseniálisan finom, és akkoriban még nem fedeztem fel, hogy itthon is lehet kapni ilyen lekvárt).
Tavaly a málnaszezonról lemaradtam; mire feleszméltem, hogy szezon van már el is tűnt a piacról, de az eperszezonba még sprinteltem egyet lekvár és szörp ügyileg, aztán elvonultam szűlni. Így vége lett a befőzőcskézésnek.
Úgyhogy most nagyon várom a barack, a szilva , és a meggy idényt is.


Ugyan ilyen nagy lelkesedéssel vetem bele magam a savanyúságok eltevésébe is, annak ellenére, hogy ebben a kategóriában a több éves pályafutásom alatt még nem sikerült ehetőt produkálnom (kivéve a kovi ubi)! Tettem már el fűszeres cukkinit, savanyítottam karfiolt, még zöld pararadicsomot és fokhagymát is, de valami – számonmra rejtélyes oknál fogva – nem sikerült ezekből ehetőt produkálnom. Többnyire túl savanyúak és íztelenek lettek.Úgyhogy még 2002-ből is árválkodik egy-két magányos darab, mert nem mertük felbontani. Kidobni meg sajnálom az én kis „drágaszágomat”.

Úgyhogy idén szeretnék végre megtanulni jól savanyítani és ehhez a többiek kollegális segítségére is számítok.

 +1
És most idén megpróbálkoznék a lecsó eltevésével is, amúgy Ana-módra.

Én meg tovább görgetnék Ecet és olaj és Zselyke felé: mit terveztek nyárra?

 

Címkék:

Kérdések és válaszok

2007 május 10. | Szerző:

 Ági, aki eszik és főz (ráadásul jókat, hál’ Istennek) szétszórta májusi kérdés petárdáit:

  1. Mi alapján főzök, és hol keresem az inspirációt?

Nálam nincs semmilyen rendszer. Fözök a család rendelésére, a magam kedvére, amikor megkívánok valamit. Ha hallok valami jó receptet a piacon, fodrásznál, ismerőstől, amint lehet kipróbálom.

Imádom a konyhaújságokat nézegetni, de csak nagyon keveset használok fel belőlük. Az viszont biztos, hogy a legtöbb inspirációt az utóbbi egy évben a netről és a blogokról vettem. Rengeteg recept van, amit ki kellene még/már próbálnom, de sajnos nincs rá idő.Ezért muszáj elővenni harmincadszor is a jól bevált gyors fogásokat.

  1. Betartom-e a receptekben leírtakat?

Hát nem nagyon, mert mindig beindul a fantáziám és muszáj hozzátennem ezt+azt.

A süteményeknél azért jobban igyekszem kordában tartani magam.De azért itt is előfordul, hogy egy kicsit jobban meglendül a cukrot adagoló kezem, vagy a fahéjból, esetleg citrom-vagy narancshéjból több kerül a masszába, mint az előírás. Csak nagyon kevés az a recept, amit szigorúan betartok.

3. Mi alapján választom ki a holnapi ebédet, vacsorát?

Igazából erre sincs bevált rendszerem. Van úgy, hogy előző nap már előre eltervezem, van úgy, hogy a meglevő alapanyagokból kutyulok valamit, főleg, ha közelednek a lejárati időhöz. És van úgy, hogy még délelőtt 10-kor sem tudom, hogy mi lesz az ebéd.

…De most megpróbálok valami tudatosságot vinni a dolgokba, mivel fogyókúrázom, és már egy hete a BA Súlykontoll programjának a 3. napjánál tartok, mert vagy nem eszem semmit egész nap, vagy leesik a vércukor szintem és akkor gyorsan egy kis csoki, vagy aszaltgyümölcs! Szóval katasztrófa. Szegény BA, ha látná! Tehát most elővettem az egyik Good Foodot, kiírtam az alacsony kalóriás ételeket, a hozzávalókat összegyűjtöttem, és juhéjjj!!!!l Éljen a tudatos tervezés!

Úgy tűnik, hogy most már mindenkit utolért a kördés. Talán  továbbítanám Zsé,-felé hogy ne unatkozzon, bokros hivatali teendői és gasztro flörtjei  mellett.

 

Címkék:

Nyulam-bulam lakomája

2007 április 6. | Szerző:

 

Eljutott hozzám is Citromtorta kedves kiváncsiskodása: mit főzünk/eszünk húsvétkor?
Nos hasonló cipőben járok én is, mint, Kicsi Vu, aki megtisztelt a kérdéssel, mivel abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy kis családom beosztotta a három napot. Így itthon szinte nem kell csinálnom semmit, ami egy 9 hónapos örökmozgó mellett azért nagy könnyebbség.
– Szombat délután anyukámhoz menyünk, ott elfogyasztjuk a hagyományos nyuszi vacsorát: sonka, főtt tojás, reszelt sárgarépa tormával és burgonyasaláta.
– Vasárnap anyósoméknál lesz jelenésünk (a menüt egyenlőre még titok övezi)
– Hétfőn pedig a testvéreméknél jövünk össze, Ő a baharangozás szerint magyaros menüt főz: húsleves, paprikáscsirke és uborkasaláta.

De azért nem lennék én, ha hátradőlve tölteném ezeket a napokat, úgyhogy holnap megsütök még egy kalácsot, remélem sikerülni fog. Már csak azért is, mert kinéztem magamnak egy jó kis csokoládés-kalácskenyér receptet a maradék(?) hasznosítására. És remélem lesz időm egy régi kedvenc, a túrós alagút elkészítésére is.

Én pedig tovább kiváncsiskodnék Hedonism és LilaFüge  ünnepi szokásiban.

Címkék:

Konyhai kör-kördés

2007 március 1. | Szerző:

 

A kedves Aubergine utolért egy kördés-görgeteggel, amit nem is olyan rég Kicsi Vu  indított el. Lázas számolásom és számvetésem végeredménye a következő:

  1. Hány szakácskönyved van? Végre van ürügy megszámolni: 119 könyv, (Te jó ég, csak a Zuram el ne olvassa ezt, mert a szakácsújságaimért (Magyar Konyha, Good Food és társaik), amiből viszont tőbb száz van, már így is hétről hétre meg kell kűzdenem, mert már nem tudjuk hol tárolni. Pontosabban én képes vagyok bárhol.) És mintegy 20 kisebb-vékonyabb brossúra-szerű receptes füzet.
  2. Melyik a 3 legkedvesebb? Jogos a kérdés, mert van olyan amit ki sem nyitottam azóta, amióta megvettem. (Ajaj, csak ezt se olvassa el a Zuram, mert az újságjaim sorsára jutok!). Gyakran előveszem Nigella How to be Domestic Goddess-t, a Women’s Weekly Middle Estern-jét és mostanában a Tiszta ízek vegetárius szakácskönyvet. De leggakrabban a saját kézzel írott és hosszú évek alatt összegyűjtött, ellesett, megkóstolt, kikísérletezett recpteket tartalmzó füzetemből főzök.
  3. Melyikek várnak beszerzésre? Szeretem az olyan tipúsút, amelyik a recepen kívül valamilyen ismeretet is közöl, helyi konyhát mutat be, vagy egy-egy étel eredetéről, keletkezéséről mesél. Amire most vágyom az Nigellától a Feast, Özcan Ozan A szultán konyhája és Jennifer Appel: Magnolia Bakery Cookbook..

4.       Milyen konyhai kütyük után vágyakozol? Épp Aubergine oldalán sóhajtoztam egy commentben a tagine-edény után, ez most is aktuális. Szegény jó öreg botmixeremet szeretném lecserélni, de kidobni nincs erőm, úgyhogy addig használom, ameddig bírja. És jó lenne még egy Kitchen Aid robotgép. Ez utóbbi ugyanis nálam státusz szimbólum. Egyrészt mert Nigellának és Jaminek is ilyen van, tetszik a dizájnja és az ára is. (Mintegy 100 ezer forint). És tudom,hogyha egyszer Kitchen Aidem lesz, akkor a konyhám is akkora lesz, mint egy szoba, közepen „szigetecskével”, amúgy angolosan.!

5.       Kedvenc fűszereid? Curry, fahéj, kapor, fokhagyma

6.   Mit rendelsz leggyakrabban étteremben?  Levesből jöhet az Újházy, a májgombóc, vagy valamilyen ragú lé. Főételből itthon többnyire csirkét, külhonban viszont halat, vagy valamilyen tengeri herkentyűt, esetleg bárányt rendelek.

Lássuk miből főz Ági, Zsé és Pocblog lakója?


Címkék:
CafeblogVIP Tag


Archívum

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!