Egy hete történt

2009 augusztus 24. | Szerző:

 ….vagyis majdnem egy hete, csak volt egy kis gond az adminnal….

Makrobiotikus főzőtanfolyamon jártam, már nem először; ha Kushi Intézet lenne, akkor  már diplomázhatnék is belőle.
Könnyen lelkesedő típus vagyok, ráadásul a gasztronómiával kapcsolatban nem ismerek mértéket. Az egészséges táplálkozásról már sokszor írtam és ilyenkor általában új életet is kezdtem. Aztán egy hónap múlva ismét, egy másikat. Az utóbbi időszakban a makrobiotika többször “megtalált”, és közben lett otthon hijiki-alga, nori lap, miszo paszta, aztán egy másik is, mert ez előbbi alig egy-két használat, de több hónapos állás után lejárt, umeboshi – szilvapaszta (bár helyesen talán még kiejteni sem tudom), és begyűjtésre került néhány gabona szirup is.  Észrevétlenül elmaradt a fehér cukor és lett helyette rizs, illetve maláta szirup. Elmaradt a fehér liszt, lett helyette teljes kiőrlésű. A 3,5%-os tej lecserélődött rizs- illetve zabtejre, de csak pár napig, mert ízét nem tudtam teljesen megszokni. A só, már nálunk évek óta tengeri illetve Epres Panni hatására himalájai  – de ez már egy másik történet, egy másik beszélgetés…

Ezt főztük és ettük:

(receptek majd később)

Leves:

Miszo leves
Első fogásnak miszó leves készült, barna rizs miszóból, mert ez a legkiegyensúlyozottabb, legközéppontosítóbb gabona.

Főfogás

Barna rizs árpával, pirított szezámmagban
Lencseragu
Tofu krokett
Nyárs tempura,
Nori tempura
Reteksavanyú gyorspréssel

Desszert:

Gyümölcskompót

Én is, én is….

2009 augusztus 21. | Szerző:

Az utóbbi hetekben én is nagy rajongója lettem a kekszes alapú süteményeknek.
De egyenlőre még nem Dolce Vita 10 perces kekszalapú, sütés nélküli tortái ragadtak meg, hanem a Stahl Judit féle lbabapiskótás cseresznyelepényes verzió (itt olvasható). Júius óta nagyüzemben gyártom és villámgyorsan elfogy. Készítetem már szederrel, cseresznyével, legutóbb áfonyával.Csak kényelmi szempontokból gyári kekszdarát használva.Tepsibe sütve az eredetileg megadott mennyiségeket használom.
Nem is értem, hogy magmatól miért nem próbáltam ki ez idáig süteményekben a lisztet babapiskóta-, vagy kekszdarával helyettesíteni. Jó ötlet, fenséges ízek!

Áfonyás, kekszes pite
  • 10 dkg kekszdara
  • 1 kiskanál sütőpor
  • 3 tojás
  • 1 kis doboz áfonya
  • 7 dkg puha vaj
  • 12 dkg cukor
  • 1 mogyorónyi vaj
  • 1 evőkanál zsemlemorzsa
  •  kerek piteforma

Egy nagy kerek piteformát vajazz ki és zsemlemorzsával szórd körbe.
A kekszmorzsát keverd össze a sütőporral.
A tojásokat válaszd szét és a fehérjét a fele cuorral verd fel kemény habbá.
A puha vajat, robotgéppel keverd össze a cukor másik felével, add hozzá a tojások sárgáját és a kekszdarát is. Forgasd bele a tojáshabot.
A tésztát öntsd a tálkába és szórd meg áfonyával.
Előmelegített sütőben kb 180 fokon, 25-30 perc alatt elkészül.
Címkék: ,

Az én szigetem – Görög nosztalgia est

2009 augusztus 11. | Szerző:

 

Barátainkkal egy délután erejéig, párás tekintettel, nagy adag meze-tállal, no meg egy jó kis samosi likőrbor kíséretében merengtünk a vakáció rövidségén. Pár napja érkeztünk haza, egyikünk a  Peloponnészoszt barangolta be, másikunk pedig a felejthetetlen Korfu szigetét. Nem először. És nem is utoljára.


Bevallom meglehetősen jól tartottuk kint magunkat, valamilyen édes süti, frappé, és gyros a napi alap menühöz tartozott. És persze a kedvencek végig kóstolása sem maradhatott el; szofrito, kleftiko, kleftedesz, és a rajongásaim tárgya a muszaka. Az 5. napon a háromtagú kis családunk + 7 kióval gyarapodott. Igaz ebbe az az napi English Breakfast is besegített (babbal, kolbásszal, pirítóssal), mert másnapra azért 2 kilóval lecsökkent az átlag súly.
Még hogy a mediterrán étrend karcsúsít?



Valahogy úgy vagyok Korfu szigetével, mint a Lost hősei; egyszerűen nem tudok elszakadni tőle, és 4-5 évente visszakerülök hozzá.



Voltam anno ezer éve, csajos nyaraláson, majd néhány év múltán a leendő párommal átúszattam a  Canal d’amourt, aztán néhány év eleltével ott ragadtunk pár hétre, hogy hivatasolan is feltérképezzük, és bejárjuk az egész szigetet, majd eltelt újabb 4-5 év, és jött a családi nyaralás 3 éves lányommal. Ma már ezeken a nyaralásokon ő játsza a főszerepet. Ő diktál. És fehér bőr ide, napallergia oda, ő bizony tenger-imádó.


 A sziget mindig tartogat izgalmas helyeket, mint az álmos meditrrán hangulató Lefkimi, a lélegzetelállító Drasztisz fok, vagy a Rothschild-család eldugot birtoka, Kerasia, ahová az angol arisztokrácia krémje is jár nyaralni.
 És persze Kalami, ahol Lawrence Durell is lakott.


Oh, Kerkira!

Beutaztunk ismét Kerkirába, a fővárosba is. A város atmoszférája lenyűgőző. Különösen az ó városé, mint egy időutazás. Egyszerrre érvényesül rajta a hellén, és a velencei hatás, amelyet a bizánci templomok, és reneszánsz lakóházak színesítenek.

Címkék: ,
CafeblogVIP Tag


Archívum

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!