Csokis madeleine….ám de gigant.

2008 május 30. | Szerző:

 

Íme, az én madeleine-m. Egy kicsit robosztusabb, medvetalp méretben,
csokis ízesítéssel …az eredeti, Proust kecses „petit”-jéhez képest. Amolyan „gigant”
madeleine.

De hát, mit tegyek, erre a nagyméretű 9-lyukú formára is hetekig
várni kellett a Tálal6 listáján. Ráadásul szilikon (ami nálam nem előny) és
aranyárba mérték…De az enyém és most már végre neki állhatok madeleineket
gyártani.

Az első tesztalanyom Ági volt. Ő jó csokisnak találta (akkor valószínűleg ízlett neki). A gyerkőcök is falták és a Zuram is többet tüntetett el
belőle, mint amennyit én szerettem volna.

A gyors süti kategóriába tartozik; a tészta összeállítása 5
perc, sütésidő kb. 12. perc. Viszont a két tevékenység között ajánlatos egy-két
órára a hűtőszekrényben pihentetni a masszát.

Jó étvágyat hozzá!

Csokis madeleine

(18-20 gigant darab)

Hozzávalók:

100 g étcsokoládé,

100 g margarin,

3 tojás,

2/3 bögre kristály cukor,

1 bögre liszt,

1 kiskanál madagaszkári
vanília kivonat.

(a bögre=2,5 decis)

Mikróba felolvasztottam a vajat és beledobtam a széttördelt étcsokoládét.
Addig kevergettem, amíg az felolvadt benne.

A 3 tojást robotgép segítségével krémessé vertem a cukorral.
Hozzáöntöttem a már kihűlt vajas, csokis masszát, és beleszitáltam a lisztet. Fakanállal összeforgattam, legvégül
belecsurgattam a vanília kivonatot.

Néhány órára a hűtőszekrénybe tettem.

Aztán megtorpantam, hogy most vajon ki kell-e vajazni a szilikonformát,
vagy sem? Kompromisszumos megoldásom; először kivajaztam, de mivel két adagra
fogyott el a tészt, a második sütésnél már nem kentem ki a formát egyáltalán.
Nem is hiányzott neki.

Előmelegített sütőbe, kb. 180 fokon 12 percig sütöttem.
Két-három percig még a meleg sütőbe pihentettem, majd kivettem és a formába
hagytam kihűlni.

Címkék: ,

Piña Colada turmix

2008 május 28. | Szerző:

 

Volt egy fickó, a spanyol Ramon „Monchito” Marrero, aki a Karib-szigeteken dolgozott a San Juani Hilton Hotelbe. Itt az volt a szokás, hogy az érkező vendégeket egy Coco-Loco itallal kínálták meg, ami kókuszlikőrből, rumból, kókusztejből készült, friss kókuszdióban feltálalva.

A Koktél-legendárium szerint egy napon a kókuszvágó- unió sztrájkot hirdetett emiatt a fent nevezett uriember kókuszok híjján ananászba töltve szolgálta fel a vendégek Coco-Loco-ját; levagdosta a tetejüket, beletöltötte az italt és szívószállal kínálta. Így született meg a “Piña Colada” nevű koktél, ami szürt ananászt jelent.

Áldassék Monchito neve ezért a cselekedetéért.

Jónéhány évvel ezelőtt én is épp ebben a térségben hajókázva töltöttem a „vállalati kényszernyaralásomat” amikor megkóstoltam ezt az ital. Ennek köszönhetően az egy hét szinte “Piña Colada” mámorban telt.

Addig itthon valahogy mindig elkerülte a figyelmemet ez a koktél.

Ott gyakori volt, hogy a koktélt banánnal díszítettek. Hát valahogy innen jött az ötlet, hogy kedvenc gyümölcseimet, kedvenc koktélomal összeturmixoljam – alkohol nélkül.

Piña Colada turmix

Hozzávalók:

2,5 dl tej (lehet kókusztej is),

2 kiskanák kókusztejpor,

Friss ananász fele, meghámozva, kockra vágva

1 db banán,

0,5 dl ásványvíz,

1 kiskanál méz,

néhány darab jégkocka.

 

A kockára vágott ananászt az ásványvízzel előturmixolom, hogy ne legyen olyan darabos. Hozzádobálom jégkockákat, a feldarabolt banánt, a mézet, ráöntöm a tejet és a kókusztejport és 1-2 perc alatt összeturmixolom.

Címkék:

Hűtőmustra

2008 május 14. | Szerző:

 Ötletes kezdeménynek tartom a Gourmandula hűtő-tárogatását. Már csak azért is, mert ha vendégségbe megyek az első, amire kiváncs vagyok, az a konyha. Tetszett már múltkor is a bloggerkonyhák bemutatása, tényleg  kár, hogy nem lett folytatása. Belelkesültem én is, és még akkor lefotóztam az enyémet, de aztán túl sötétnek (és kicsinek) találtam, úgyhogy szépen elfeledkeztem róla.

Most itt a hűtőm. Csatlakozva Macihoz, Maxhoz, Mireille-hez és Beatbull-hoz gyorsan közzé is teszem. Még mielőtt aludnék rá egyet és meggondolnám magam. Többnyire teltház van benne, mert kicsi. Duplaméretűről álmodozom. De azért szeretem, csak ünnepnapokon és egy kiadósabb hétvégén kell a helyszűkével sakkozni. Mert akkor sütike is kerül bele, ugyebár?

Felsősor: Itt leginkább tejtermékek és felvágottak találhatók:

Egy doboz Ricotta, rajta néhány Kinder tejszelet,  mangalica felvágott, feketeerdő sonka és szeletelt sajt, bió tejföl(Biofarm), margarin sütéshez, fetasajt, fölötte görög, magozott olíva bogyó.

Hátsó sor: ALPA sűrített tej, egy üveg megkezdett házi sárgabaracklekvár, egy doboz tisztított vaj (ghi).

 
Középső sor:
vaj (most éppen Delma), 2 doboz krémtúró (gyereknek és palacsintába), 2 doboz Bakony natúr túró, alatta egy doboz Philadephia, mellette tejföl (Danone), kefír (Biofarm) és egy doboz eper,

Hátsó sor: kovászos uborka, csípős pepperoni

 

Alsó sor: egy doboz tojás, rajta Mascarpone (Cserpes Sajtműhely), mellett sör fekszik, kanadai juharszirup mögötte Milli tej 3,5-es, a piros tálkába az esti nassoláshoz bekevert banános palacsinta tészta

Hátsó sor: dobozos cola, tahini szósz, Tamarind pasta, HP-szósz, oyster szósz

 

Zöldséges rekesz:  paradicsom, kígyóuborka, spárga, leveszöldség, pár szem citrom

       

Ajtó:

Felsősor: leveskockák (halászlé, zöldség), szardella paszta, Piros Arany, friss élesztő, félbevágott cirom becsomagolva, mögötte a gyerek lázcsillapító kúpja.

Közéspő sor: Kókuszos korianderes Curry, felbontott feketecsereszeny illetve csipkebogyó lekvár, olasz paradicsomkonzerv.

Álló sor:

ásványvíz, félédes fehérbor, jegestea, vörösbor.

 

Összegzés

Mint látszik a jelenlegi hűtőállomány leggyengébb láncszeme a zöldség. Joghurtból, kefírből, tejfölből tényleg folyamatosan ennyi van nálunk. Az előbbi kettőt a gyerek lakmározza rendszeresen, a tejföl levesekbe, főzelékbe, vagy süteménybe kerül.

Az alsó sor hátsó fertáján meglapuló rengeteg ilyen-olyan paszta és szósz megtévesztő lehet, mert van, amelyiket hónapok óta ki sem nyitottam.

 
Hűtőmustra negatív eredménye:

– Egy doboz lejárt szavatosságú ricotta.

 

 

Címkék:

Almás, diós házi kenyér mediterrán reggelihez

2008 május 6. | Szerző:

 

A kenyérsütő-projektet azóta hanyagoltam  mióta a keblemen melengetett és sokat gondozott rozskovászom meglehetesőn háládatlannak bizonyult és idő előtt kimúlt. Éppen akkor, amikor véget ért az egyhetes babusgatás és neki álltam volna kenyeret sütni.
De sebaj, mert egy bio kis- és nagyker boltban beszereztem egy fél kilós rozskovász-port, úgyhogy most kedvemre sütögethetem a kovászos kenyereket.

Valahogy ez idáog nem voltam megelégedve a korábbi rozs (rozsos)kenyereimmel; az állagát mindig túl morzsásnak találtam. De ez a variáció, a rozs, a tönköly- és a fehér liszt keveréke, egy kis pirított dióval és párolt almával megspékelve igazán kedvemre/fogamra való eredményt produkált!

Az ötletet miszerint alma, dió és rozsliszt jól megfér egymással egy kenyeres blogban olvastam korábban, de almabor és 40 dkg friss kovász hiányában erősen átkonvertáltam azt. Amihez azért a rozskovász-por használati utasítása is erős iránymutatást nyújtott.

 
Almás, diós kenyér

30 dkg univerzális búzaliszt

8 dkg tönkönyliszt,

8 dkg rozsliszt

1 evőkanál sikér

1 evőkanál tejsavópor

2 evőkanál rozskovász-por

2 g friss élesztő

Kb. 3,5-4 deci víz,

1 kiskanál méz,

2 lapos kiskanál só

3 evőkanál almaecet

2/3 bögre dió

1 db alma

 

Előkészület: az élesztőt a mézzel és kb 80 ml meleg vízzel felfuttattam.

A diót száraz serpenyőben megpörköltem, majd egy mozsárba nagyobb darabokra zúztam.

Az alma héját megpucoltam és húsát lererszeltem, majd megpároltam. Félretettem hűlni .Majd kifacsartam a levét.

 
A búzalisztet elkevertem a rozsliszttel és a tönkölyliszttel. Hozzáadtam a javító anyagokat a sikért és a tejsavóport. Jöhetett hozzá a rozskovász és a megfuttatott élesztő ás a só. A robotgépemmel dagasztottam, közben hozzáöntöttem a vizet is. Nagyjából még 3 deci mehetett hozzá. És az almaecetet is.

Úgy15 perc dagasztás után, amikor már kezdett a tészta hólyagosodni félretettem meleg helyre.

1,5 óra után már jókorára megnőtt. Megszórtam a dióval, és a reszelt almával. Kézzel kicsit átdolgoztam és kiolajozott formába tettem. Meleg helyen újabb 30-40 percig pihentettem, majd forró sütőben  (egy kicsit vízzel begőzöltem) 45 percig sütöttem.

 Feta sajttal, olíva bogyóval és paradicsommal egyszerű mediterrán reggelinek is bevált.

 

Címkék:

Snickers Pie

2008 május 5. | Szerző:

 

Családunk tele van makacs kosokkal és konok bikákkal,
úgyhogy 8 nap alatt 4 ünnepi tortát, és 3 tepsis sütit sütöttem.

Aztán következett egy kis szusszanás, majd szombaton
sikerült egy egyszerű mandulás, narancsos portugál sütit elbaltáznom; ilyen
„szalonnás” állagú sütit még kezdő koromban sem produkáltam. 

Na de aztán a renomémat sikerült anyák napjára vissza
szereznem ezzel csodás sütivel, aminek a receptjét Alpineberrytől kölcsönöztem.

A Snickers pie elkészítése egyszerű,
kezdőknek is ajánlom, mert látványos és finom, úgyhogy a siker garantált.

Minimális változtatásokat azért végeztem a recepten:

        
Mivel nem szeretem annyira a Snickers szeletet,
helyette peanut buttert (sósmogyoró krém) használtam.

        
A vanília esszenciát kihagytam.

        
A csokimázhoz tortabevonót használtam, amit egy kevés
olajjal higítottam, míg az eredeti recept félédes csokoládé és 3 evőkanál
tejszín összeolvasztását javasolja a torta tetejére.

Snickers Pie

 

Tésztaalap:

2 csésze (2,5 decis csésze az alap) darált háztartási keksz,
2-3 evőkanál barna cukor, 120
g
vaj, megolvasztva.

 
Csokis réteg:

120 g
vaj, 100 g
étcsokoládé, 5 evőkanál liszt, 1 kiskanál keserű kakaópor, ½ kiskanál sütőpor,
½ csésze cukor, 1 egész tojás, 1 tojás sárgája, 1 kiskanál vanília esszencia.

 
2-3 db snickers szelet szétnyomkodva, vagy 3-4 evőkanál
peanut butter.

 
Krémsajtos réteg:

250 g
mascarpone (eredetileg 150 g),
½ csésze cukor (eredetileg 1/3 g), 1 egész tojás, 1 tojás fehérje, 1 kiskanál
vanília esszencia.

 
Bevonat:

100 g
ét tortabevonó, 2 evőkanál olaj.

 

A tésztaalaphoz a
darált kekszet összekevertem a barna cukorral és az olvasztott vajjal, majd
kibéleltem vele egy kerek pite-tál alját és oldalát.

Előmelegített sütőbe, alacsony hőfokra 5 percre betettem.

 A csokis krémhez
mikroba, összeolvasztottam a vajat és az étcsokoládét. (Eredetileg gőz fölött
kellene)

Összekevertem egy tálkába a lisztet, a kakaóport és a
sütőport. Habverővel krémessé kevertem a tojásokat a cukorral. Majd a kakaós
liszthez hozzáöntöttem a cukros tojásokat és a kihűlt vajas étcsokoládét. Átkevertem
és a tésztára öntöttem, sütőbe téve 15 percig sütöttem.

 Hagytam kihűlni (kb 10 perc) majd a tetejére sósmogyoró
krémet kanalaztam. Nem összefűggően, hanem pöttyökbe.(Eredetileg snickers
szeletet kell a csokis réteg tetején szétszórni.)

 A krémsajtos réteghez
a két tojás fehérjét a cukor felével habbá vertem.  Hozzákanalaztam a mascarpone sajtot és
maradék cukrot. Majd a tojás sárgáját.

Ráöntöttem a csokis krémre és visszatettem a sütőbe. Nekem
úgy 25-30 perc sütés kellett ahhoz, hogy a krémsajtos réteg ne remegjen már úgy
mint a kocsonya és szilárd legyen, míg az eredeti recept – ha jól emlékszem –
15 perc sütést ajánl.

 Amikor elkészült hagyom hűlni, majd a tetejét csokis réteggel vonom be. Ehhez a
mikróba 1-2 evőkanál olaj hozzáadásával felolvasztottam a tortabevonót.

Címkék:
CafeblogVIP Tag


Archívum

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!