Tofu Pad Sieu; egy könnyű és gyors thai étel

2008 február 22. | Szerző:

 

Hogy őszinte legyek, a thai konyhával még bimbodzó kapcsolatban vagyok, de amit eddig mutatott magából az tetszik.

A Pad Sieu a thai „gyors konyha” egyik klasszikusa édesebb szójszószból (kecap manis ez az indonéz, maláj elnevezése) készül, pirított zöldségekkel, rizstésztával. Eredendően metéltszerű tésztával illene készíteni, de nekem az most nem volt itthon.

Az édes szójaszósz (és az osztriga szósz is) keleti élelmiszerboltokban beszerezhető,vagy a kínai szójaszósz is felturbózható egy kevés barna cukor, esetleg melasz hozzáadásával.

Tofu Pad Sieu

 
Hozzávalók: 200 g rizstészta, 300g-os tofu kocka,

2 gerezd fokhagyma, egy kis chili paprika,

fél fej kínai kel, egy kis konzerv (200 g) bébi répa,

egy kis konzerv (200 g) szójababcsíra,

4 szál újhagyma, 1 evőkanál kínai szójaszósz,

2 evőkanál édesebb szójaszósz, 1 evőkanál osztriga szósz,

  1 evőkanál halszósz, 1 evőkanál szezámolaj,

1 kiskanál méz vagy pálma cukor.

A rizstésztát áztasd be forró vízbe, majd amikor megphult szűrd le.

A tofut vágd kockákra, locsold meg egy kevés kínai szójaszósszal és kevés olajon pirítsd meg. Majd tedd félre. Egy wokba melegíts fel egy evőkanál olajat és a préselt fokhagymát és a karikára vágott chili paprikát  egy perc alatt pirítsd át rajta. Add hozzá a csíkokra vágott kinai kel leveleit, hagyd két-három percig fonnyadni, majd keverd hozzá a bébi répát is és a szójababcsírát is. Legvégül szórd ré a karikára vágott újhagymákat. A zöldségeket erős tüzön, egy perc alatt pirítsd össze.

A tésztát tedd egy serpenyőbe és locsold meg az édesebb szójaszósszal, az osztriga szósszal, halszósszal, szezámolajjal és a mézzel. Erős tüzön forgsd és pirítsd át az egészet.Ez maximum egy-két perc. Add hozzá a zöldégeket és a tofut.

 

Teteje megszórható friss koriander levéllel és a thai jelleg erősítésére pirított hagymával. Ez utóbbi használatának szintén nagy kultusza van nem csak Thaiföldön, hanem Vietnámban is. A szárított, pirított hagymával gyakran ízesítik a rizzsel, vagy tésztával készült ételeiket. Kapható a keleti élelmiszerboltokban üvegbe vagy zacskóba csomagolva

Címkék:

Palacsintás jóreggelt!

2008 február 19. | Szerző:

 

Mostanában a kásareggelik mellett nálunk otthon nagy kultusza van az amerikai palacsinta sütésének.
Kedvelem ezeket a lepényformákat, mivel a hagyományos magyar változathoz képest sokkal rövidebb idő alatt elkészülnek és nem lehet velük hibázni.

A hagyományos palacsinta – szégyen és gyalázat – nekem ritkán sikerül tökéletesre; megfelelően vékonyra, foltos karamellás színűre, úgy ahogy egykoron Juli nénikém sütötte a balatoni bologató meggyfa árnyékában. Ámbár igaz az is, hogy ő, olyan alaposan keverte ki részleteiben elmélyülve a tésztát, hozzáadagolva a tejet, mintha a Michelin-csillagosztó bizottság szállt volna ki hozzá, és az is igaz, hogy tojásból 5 volt a minimum és a tejből is elfogyott legalább egy liter…áh, de igazából nem is erről akartam beszélni.

Sokkal  inkább arról, hogy  elbuktam a Pancake day-t, a híres angolszász palacsinta napot. Nem ettem és terveimmel ellentétben nem is írtam aznap róla.

Február 5-én volt húshagyókedd, angolul  Shrove Tuesday és ezen a napon palacsintát, lepényféleséget illik/illene/kellene/kellett volna enni.  Valószínleg onnan ered ez a népies elnevezése, hogy bizonyos vidékeken tréfás futó versenyt rendeztek, ahol a résztvevők palacsintasütővel futották végig a távot, időnként feldobva a palacsintát.

Almás amerikai palacsinta

Hozzávalók: 1 csésze (2,5 decis) liszt, 1 kiskanál sütőr,

1 evőkanál méz, 1 tojás, 1/3 csésze tej,

3 dkg olvadt vaj, 2 db alma, fahéj.

Összekeverem a hozzávalókat: a lisztet, a sütőport, tojást, mézet, a megolvasztott vajat, a tejet és belereszelem a héjától megtisztított almákat, fűszerezem fahéjjal. Serpenyőben kevés vajon lepényformákat sütök belőle. Juharsziruppal meglocsolva fogyasztom.

Címkék:

Onigiri (japán rizsgombócok) zöldborsóval és fokhagymás szejtánnal

2008 február 3. | Szerző:

 

Ez a flancosabb elnevezése a maradék rizsköret újrahasznosításának. Vegás változatban.

Szóval maradt egy kis rizi-bizi ebédről, zacskós fokhagymás szejtán és sushi nori lapok meg voltak itthon, úgyhogy máris adva volt számomra a japán uzsonna.

 Az onigiri (vagy más néven: omusubi) készítése kedvelt dolog a japán háziasszonyok körében. Kézzel, kézben formázott rizst jelent, mint ahogy arra az eredeti japán elnevezése is utal. A főtt rizst ping-pong labda fomátumra gyúrják, vagy háromszög alakzatra igazítják. Burkolható nori lapba (részben, vagy egészen), de csak úgy pőrén is meg lehet hempergetni akár fekete szezámmagban is. Esetleg grillen megpörkölik.

A gombócokat lehet tölteni is; kisebb kockára vágott és megsütött húsdarabbal, vagy tofuval, esetleg aszalt gyümölccsel. Vagy a japán hagyományoknak megfelve umeboshi szilvával, vagy sózott hallal, lazaccal.

 Tökéletes felhasználása a megmaradt rizsnek, amit aztán Japánban másnap becsomagolnak tízóraira, vagy ebédre és a kenyeret helyettesítik vele.

Onigiri (japán rizsgombócok) zöldborsóval és fokhagymás szejtánnal

(rizi-bizi onigiri)

Hozzávalók: 1 csésze főtt rizs (2,5 decis csészébe) 4-5 gombóc lesz;

1(vagy 2) db nori lap (szárított alga lap), szejtán kocka.

A rizsből vizes kézzel gombócot formázok. Erre többféle technika létezik, én az eredeti kézzel formázgatást választottam: megmarkoltam egy nagy diónyit a masszából, kicsit gömbölyítettem, majd lapítottam. Beletettem a tölteléket és összezártam. Vizes kézzel formázgattam. A nori lapot négyrét vágtam, és vízzel átitattam, hogy formázható legyen, majd beborkoltam vele a rizsgombócokat.

Fogyasztáskor Kikkoman szósszal locsolgattam.

Hogyan legyünk Nigella?

2008 február 1. | Szerző:

 

Az isten adta írói és gasztronómiai tehetségen kívül nem árt, ha jó családban születik az ember (pl. egy ex pénzügyminiszer  lányként),  oxfordi tanulmányokkal a háta mögött, jól megy férjhez és tehetős, támogató barátai vannak. Akik annak rendje és módja szerint  felkérik első  könyve megírására. Persze azért ez mind nem elég, mert ex pénzügyminiszter lányaként akár a TVPaprikán bontogathatnám szárnyaimat, mint ahogy azt A tikka titka c.műsorvezetője is teszi. Egy jó házasság sem biztos, hogy elég az üdvösséghez. A könyvkidó barát, pedig ritka, mint a fehér holló.
És persze minden sikernek megvan sajnos a maga hátul ütője, mert Nigella életében is volt elég személyes tragédia (édesanyja és testvére, és férje korai elvesztése). Úgyhogy lehet, hogy mégsem írígykedem annyira, és megelégszem a rajongói státusszal.

Nem tagadom, rajongója vagyok, már szinte a sprektumi kezdetek óta. Azóta gyűjtögetem a könyveit a How to eat-től a Feast-ig meg van mind. Ő az a szerző számomra, aki „megéri a pénzét”, mert a borsos árú szakácskönyveiért vaskos tartalmat is kapok. Bár igaz, ami igaz hogy a könyveiben említett magyar eredű receptek többnyire hatalmas tévedéseken alapulnak.

 Szóval csípem a főzési stílusát, különösen az édességeit, mert számomra sem lehet eléggé csokis és eléggé édes egy süti.

Ez a recept a How to be a domestic goddess című könyvéből való, ott Dense chocolate loaf cake néven szerepel, nem tudom, hogy ez a magyar fordításban pontosan hogyan jött át.

Én most leegyszerűsítve, csak így hívom. Bár akár lehetne Mr/Mrs Tökély is, mert annyira finom. Már önmagában is. De kalóriafalóknak vajjal, lemon curddel, vagy akár házi lekvárral is el tudom képzelni.

 

Csokis püspökkenyér

(Dense chocolate loaf cake)

225 g vaj, 375 g barna cukor,

2 tojás, 1 kiskanál vanília esszencia,

 100 g étcsokoládé megolvasztva, 200 g liszt, 1 kisknál szódabikarbóna,

250 ml forró víz.

Sütőforma: 23x13x7

 

A mikróba felolvasztottam az étcsokit, és felforraltam a vizet.

  Egy robotgéppel krémessé kevertem a puha vajat a barna cukorral. Ettől isteni karamellás jellege lett, aztán egyenként hozzákevertem a tojásokat és a vanilia kivonatot is. Fakanállal hozzákevertem a megolvasztott csokoládét.

A lisztet összekevertem a szódabikarbónával, majd a liszt és a meleg víz kanalankénti adagolásával öszekevertem a masszával.

Vajjal, liszttel kikentem a formát és előmelegítet sütőben kb. 45-50 percig sütöttem; 30 percet közepes (kb. 190 fok) fokozaton, majd a maradék időt kisebben (kb. 170 fok).

 

Címkék:
CafeblogVIP Tag


Archívum

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!