Mexikói csokis püspökkenyér

2007 szeptember 26. | Szerző:

Most valahogy nagyon vágytam egy olyan sütire, amit tényleg csak összedob az ember, semmi rétegezés, kencefice, csak egy kis keverés és máris kész.

 Moira receptje pontosan ilyennek tűnt. Igazából két apró dolgon változtattam: a tejföl helyett tejszínt tettem bele és a hagyományos tortaforma helyett püspökkenyér formában sütöttem meg.  Nagyon finom kávé, kakaó mellé lemon curd-dal, vagy marmalade-dal megkenve.

Mexikói csokis püspökkenyér

 

Hozzávalók: 1 bögre (2,5 decis) olvadt vaj, fél bögre kakaópor,

¼ bögre kávé, ½ bögre víz,

2 bögre cukor (az egyik bögre nálam barnacukor volt), 2 tojás,

½ böre tejszín (eredetileg tejföl, vagy creme fraiche),

2 csésze liszt,

2 kiskanál vanília esszencia, 1 kiskanál szódabikarbóna, 2 kiskanál őrölt fahéj, egy csipetnyi só, egy narancs reszelt héja és 2-3 evőkanál narancslé.

 

Egy tálba összekevertem a lisztet, a szódabikarbónát, a fahéjat, a narans reszelt héját és a sót. Egy másik tálba a tojást habosra vertem a cukorral, hozzáadtam a vajat, a vanília esszenciát, a kakaóport a vízben feloldva, a kávét, a  tejszínt, és a narancs levét. Majd összedolgoztam a fűszeres liszttel. Kivajazott, lisztezett püspökkenyér fomában, közepes lángon 45-50 perc alatt elkészült.

Címkék: ,

Egy melengető leves az Őrségből

2007 szeptember 19. | Szerző:

 

Látszik, hogy beköszöntött hozzánk az ősz; amerre nézek jobbnál jobb, ínycsiklandó, tartalmas leveseket látok, elég csak rájuk nézni és már átforrósítják  a szervezetet és feltöltenek energiával …

A hétvégén kipróbáltam egy új receptet a tvpaprika műsorából, ahol Kercaszomoron hajdinából mutattak be különböző ételeket.

A hajdinával meg úgy vagyok, hogy szeretném gyakrabban viszontlátni a tányéromon és minél többféleképpen feldolgozni. Ezért vevő vagyok minden új recept kipróbálására.

Hajdinás varganyaleves

Elkészítése: 2 dl hajdinát (előzőleg vizzel többször átmosva) felöntöm 2 lier vízzel.  Elkezdem főzni. Utána dobok 2 kiseb fej megtisztított vöröshagymát, 2 gerezd fokhagymát. Közben megpucolom és nagyobb darabokra vágom a  leveszöldségeket: sárgarépát, perezselyemgyökeret, zellert, és ezt beledobálom  levesbe. Egy idő után hozzáadom a varganyagombákat is. Sózom, borsozom, megszórom majorannával  és kevés vegetával. És hagyom, hogy minden hozzávaló puhára főjjön benne.

Legvégül zsír és liszt segítségével berántom.

Címkék: ,

Krétai recept: öntsd le citromlével, szórd meg zsályával

2007 szeptember 17. | Szerző:

 

Na az ilyenfajta házi recepteket hiányoltam legutóbb Rodoszon! Persze azért tudom, hogy ezen hiány fennállásában én is lúdas voltam, mert nem eredtem a kisebb falvakba kutakodni. Majd legközelebb.

Zsályás csirkemell

 A étel elkészítése roppant egyszerű, elférne a Stahl-féle 30 percesek között: nagy adag vajon fonnyassz meg egy fej apróra vágott lilahagymát, dobj rá néhány darab filézett csirkemellet és fehéredésig párold át mindegyik oldalán. Önts alá 1,5-1,5 deci fehérbort és vizet és főzd készre. Ezalatt a szaft is összesűrűsödik A főzés vége felé locsold rá egy citrom levét és szórd meg egy maroknyi friss zsályával, vagy 1,5 evőkanál szárítottal.

Én most vadrizzsel tálaltam.

Címkék:

A baklavák földjén járva

2007 szeptember 15. | Szerző:

 


Sikerült most úgy (késő) nyaralni, mint még eddig soha és megvalósíani a teljes nihil állapotát: pancsolás a tengerbe reggel és késő délután, délben pedig szieszta. Úgy látszik a 14 hónapos lányom a passzív pihenés elsajátítására is megtanított minket, Őegyébként mindig jóízűen durmult a tenger partján, majd fölébredve természetesnek vette a lubickolást.

(Tavaly télen a sütőtököt szerettette meg velünk. Amikor a hozzátáplálását a sütőtökkel elkezdtük, olyan jóízűen ette, hogy a Zuram és Jómagam, akik eddig leéltük az életünket annélkül, hogy a sütőtököt szeretnénk, kis hijján összevesztünk a  maradék falatokon és  hónapokon át rendszeresen vásároltuk és ettük, hogy kétszer harminc évnyit bepótoljunk belőle és elsirattuk a szezon végét; kész csoda, hogy be nem sárgultunk.)

Ebből adódóan a szigetből a fővárosán és népszerű üdülőelyén Falirakin kívül semmit sem láttunk. Mindegy legalább lesz miért egyszer visszamenni.

Gasztronómiai szempontból viszont kifejezetten csalódás volt Rodosz! Úgylátszik, hogy a 15 évnyi látogatások során most már tele ettem magam a görög konyhából!

Vártam a török konyha behatásait, de igazából a néhány unalomig evett görög specialitáson kívül, szinte semmi újat nem kaptam. Így hát ettük a csirke gyrost, a sertésszuvlakit, a bárány kebabot, muszakát, sztifádót, de most valahogy nem érintett meg a görög konyha csodálatos ízletes egyszerűsége.

Volt baklava, és csokis baklava is, meg fánk, amit „sugar rings”nek hívtak, de nagyon hiányoltam kedvencemet a galatobourekot, a friss halvast, vagy a szirupos diós piskótát.

Én szinte a görög konyhán nőttem fel, utazásaim során mindig tanultam valami újat; Krétán a zöld fűszerek változatos és bátrabb használatát, hogy locsoljak meg mindent citromlével a sült burgonyától kezdve a zöldségeken át a húsokig. Korfun meglestem a szirupos édességek titkát, hogy ebben a kategóriában nem csak a baklava, vagy a Kataifi létezik, és hogy borecetből milyen isteni szószokat, szaftokat lehet kreálni, a Peloponnészon a halak ízletes fűszerezését, és hogy a legjobb olívaolaj a testes, karakteres Kalamata (bocsánat az olasz rajongóktól).

Úgyhogy gasztronómiailag egy kicsit keserű szájízzel, de néhány doboz krétai kakukkfű mézzel és szamoszi likőrborral tértem haza.

szieszta:

Címkék:
CafeblogVIP Tag


Archívum

Blogkövetés

Iratkozz fel a heti hírlevélre és többé nem maradsz le a friss tartalomról.

Az adatkezelés további részleteiről itt olvashatsz: Felhasználási feltételek és Egyedi adatkezelési tájékoztató

Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az NLCafé-ra!